jön.. jön.. jön... a...

Koninginnedag!!!!!!!

Juhuuuu!!!!!!!

Amsterdam jelentem, megőrült!!! Ahhh, ez az eddigi legjobb hetem itt!!! Sikerekben gazgad, és annál is több partyzásban!!! Tegnap is kimozdultam, és sikerült hajnali 5re hazaérni, megismertem egy mozambiki srácot, meg egy japán csajt, meg találkoztam egy amcsi ismerősömmel akit a jazzcaféból ismerek, de amnúgy meg az olaszkákkal mentem le partyzni, andreáékkel, meg jeff-el, meg még jónhány nációval... hihetetlen......... hemzsegnek a nációk körülöttem, és ezt nagyon élvezem... ma meg egész nap itt az ablkon át szűrődik be az utca és annak élete... A fák narancssárga színbe öltöztek, tele van a város narancssárga lufikkal :):):)

Mert ma éjszaka van a Koninginnenacht, a Koninginnedag előtti éjszaka.... ez az időszak a legfontosabb party-időszak, a legviccesebb napok az egész évben, mondják a mindenttudók... de télleg így van, érzem a levegőben a party-fílinget!!!

juhuuuu!!!! mindjárt indulunk, andiamo con Angela la reggae party, é io voglio una birra bere... nah ez biztos nem volt grammatikailag korrekt, de elkezdtem olaszul tanulni... :) igen, imádom az olaszokat!!! de nem csak őket,hanem az ittlétet!! Beindult az élet!!! :):):)

A reggae party után ma este itt a Prinsengracht kolikertben lesz egy házi-party, és előre örvendezek... :) aztán biztos elnézünk valahová... Holnap meg egész nap, egész nap, arról fog szólni, h mászkálunk fel és le a városban, angelával tervezzük h veszünk narancssárga parókát, mert ugye mégiscsak őrültnek kell lenni koninginnedag-on... Szal a holnap lesz a csúcs, az egész város tele van már most pódiumokkal, a legjobb a Museumplein lesz, meg a Vondelpark, de tele van koncertekkel és partykkal az EGÉSZ VÁROS!!!! :) nah, beizzítottam a hangulatot, és totális lelkes vagyok, és ezt még a némi másnaposság és fülgyulladásom sem veheti el... mert tipikus hogy begyulladt afülem, de le***om...

MI PIACE AMSTERDAM!!!!

képek, az elmúlt egy hónapból válogatva

röhögős :)


Amsterdam



Zahorro, és Etuska (nagyon kreatívak voltunk... :))



Megyek folyosóajtót kinyitni a koliban, ugyanis ide igencsak nehezített a bejutás... :)



a tegnapi vacsora Andrea-val, Elenával, egy holland párocskával, és Alberico-val :)



:)



elenám és angelám (imádom ezt a képet!)



:)



ez egy tök jó kép! (kedvenc kávézómban, a Warmoesstraat-on)



lekvárvariációk etuskára (ugyancsak ott)



értelmesek vagyunk... (Elenával, Vondelpark :))



ők is szomjasak a hőségben



Vondelpark, olaszkák (Marco, Alberico, Andrea) és Zahorro :)



Andrea-val, Vondelpark :)



Lökött drága olaszkák, Vondelpark (Andrea mosolya határozottan egy Tyrannosaurus Rex mosolyára emlékeztet... :))



Angelina és Elena



zonnetje in huis... azaz in de Vondelpark :)



vicces... :)



Elena & Béla (Drágám, szexi vagy ezen a képen! :))



JazzCafé Alto, mondhatnám a törzshelyünk

"these are days when we are gods, & we take everything 4 granted, & we are wild, & we are young, we fuck the rules & take our chances"

Drágáim, Etus újjászületett...

Nagyon sok szar után, (és mégtöbb szarozás után, amik mibenlétét most nem írnám le, már bocsánat) de újra a réginek érzem magam, vagyis merem remélni...

Szóval... egymilliónál is több dolog történt velem az elmúlt egy bő másfél hónapban... Nem írtam blogot, mert dagonyáztam a rossz közérzetben, de ennek most vége.

Az elmúlt egy hónapban jó sok látogítóm volt, a szakról, meg Béla és Zahor, nagyon örültem nektek, a barátaim voltak télleg az egyetlen jó dolog az elmúlt hónapban, annyi volt a nehézség és a stressz... de! stress is over!!!

Nemtom, talán a tavasz igazi megérkezése, vagy a közérzetem, vagy nemtom minek köszönhető, de erősebb Etus ül most itt a laptop mögött mint néhány hete.

A legfontosabb, h realizáltam, nem függök senkitől, csak magamtól. És ha magamat szeretem eléggé, akkor tudom a többieket is megszeretni, megismerni.. jajj, milyen általánosítás ez, huhh, gáz amiket írok, de akkor is, így érzem, egy teljesen új fejezet kezdődik az életemben.

Először is: most már nem szellemként osonok a Prinsengrachtos szuper-csodakolim folyosóin, hanem mostmár nem tudok úgy végigmenni a folyosón, hogy legalább egy emberbe ne botlanék, akivel leállok egy kicsit beszélni... persze tudom, ez azért nagyrészben felületes, de legalább már jobbára megismertem sok embert a környezetemből. Igen, nem hollandokat. de asszem egy időre kicsit elegem van a holland emberkékből, főleg a hímnemű hollandokból..

Szóval kezdtem belevetni magam a környezetem megismerésébe. A héten annyi csudajó dolog történt, hogy ez töri most meg a blogolási hallgatást... Például megvan az adószámom, lesz munkám, (kettő is, mindkettőt 2 barátom szerezte nekem a koliból... hihi) meg nyitottam holl. bankszámlát is, meg ezen a héten eddig minden éjszaka sikerült nagyon jókat bulizni, 3 hónap után először... szóval most érzem magam először klasszul. Voltam a görög csajszik szobájában egy román srác szülinapját ünnepelni, meg Elenával intenzív főzéseket szervezünk, amikor néhányan akik jóban vannak együtt vacsiznak, főznek, és kellemes estét töltenek együtt... ami abban végződik, h valahova elmegyünk... Kedvenc célállomás a Leidseplein, vagy a Westerpark, de ma este például Sebastian, egy német ismerősöm (a barát szó túlzás lenne, de nagyon ari srác), szal Sebastian bulijában voltam... meg összebarátkoztam rengeteg olasz emberkével, főleg Angela révén, ugye, mert ő itt az olasz barátaival igazi baráti kört alakított ki a koliban, de én is kezdek ennek a körnek a része lenni, és mit is mondjak, az olasz emberkék egyszerűen tündériek... de télleg... ohh, imádom őket,az elmúlt hét tele volt közös bulizással vagy csak talking bullshit-tel, de ez nekem tökéletesen megteszi, pont erre van szükségem, h egy kicsit kikapcsoljam az agyam, és csak talk bullshit-eljek...

Nah mindegy... és az idő gyönyörű... és a levegő mennyei... Gyakran kimegyünk a Vondelparkba. Aaaah, egyszerűen csoda látni, hogy az embrek kiszakadnak a városból, ki a parkba, vagy Zandvoort-ba, ami a tengerpart, gyönyörű, és csak élvezi az ember a napsütést, és hogy olyan más az egész, és felszabadító... :)

de télleg. Aminek nagyon örülök, hogy van egy Elenám. Elena a legédesebb lány, nagyon közös a hullámhossz, szóval itt télleg ő lett a legjobb barátnőm. Ez nagyon fontos, hogy legyen valaki akivel mindig tudok beszélgetni. Angelával a kapcsolatom ellentmondásos, de leszögezem, hogy imádom a fanciullát, :) de néha nehéz vele... nah mindegy... most itt van egy barátja, itt lesz 9 napig, és horkol.... brrrrr..... persze nem szólok egy szót sem, mert ugye milyen alapon is mondhatnék bármit, hisz nekem is voltak itt emberkéim, dehát akkor is, ez kicsit nekem is sok... de nem szólok... el akarok kerülni mindeféle összetűzést, szal beszereztem ma füldugót, végre valahára...

Kedden volt itt Goran Bregovic koncert.... A Concertgebouw-ban... ahhh.... annyira gyönyörű volt.... a Concertgebouw olyan mintha az ember a zeneakadémia dísztermében ülne egy komolyzenei koncrten... nagyon vicces volt ilyen környezetben hallgatni az "Underground" és "Cigányok Ideje" jellegű zenét, de a végén az emberek állva táncoltak meg tapsoltak... és annyira klassz, hogy ott lehettem, mert... 45 euro volt a beugró, hivatalosan, de persze ez nem kis összeg, ennyit soha nem is fizetnék ki egy koncertért, de az olaszokkal sikerült bejutni, 7 euroért.. :):):) Andrea, tündérmackó olasz fiuka, nagyon talpraesett volt, és a néhány nem eladott jegyet megszerezte nekünk, potom összegért... :)

És dolgozni fogok, ha minden igaz, májustól... :) ugyanis megnyílik itt a munkaerőpiac az új EU-sországok felé. És Etuska azonnal lecsap a lehetőségre, méghozzá két munka által. Az elsőt Jeff szerezte nekem, egy brazil srác, aki itt nemzetközi újságírást tanul, ( a folyosómon lakik, a kolival szemben a víz, azza a gracht túloldalán van egy ilyen kávézó-hajó, és gyakran ücsörgünk ott Elenával, és nagyon vicces onnan átkiabálva beszélgetni, amikr Jeff az ablakjában ül, mi meg kávézunk, és angolul ordítozunk egymásnka a Prinsengrachton keresztül...) nah, de miről is van szó, az egyetem újságíró szakán van egy nagy volumenű kutatás, ami összehasonlítja nemzetközi szinten a napilapokat, és kerestek magyar anyanyelvű diákot, hogy olvassa és bekódolja a journalistieke informatie-t... és ez leszek én... az egyetemen fogok dolgozni!!!! Az Universiteit van Amsterdam-on!!! énn....ott fogok dolgozni!!!!!!!! JUHUUUUUU!!!!!!!!!!!!!!!

A másik munkahely pedig: egy call centerben leszek... csak hetente gey vagy két műszakot... egy holland piackutató cégnél, akinek nemzetközi ügyfélköre van... majd ülhetek a headphone-nal a fejemen, és hívhatom a Philips-et, vagy a mittomén milyen céget, és annak ügyfélkörét, hogy fogyasztói szempontból milyen az elégedettségi szintjük... nah mindegy. még nem értem teljesen én sem, hogy mit kell majd pontosan csinálnom, még csak ma voltam az állásinterjún... Ezt a melót meg Alberico révén szereztem, Andrea szobatársa, felettem laknak, 2 tündérmackó milánói srác... vagyis firenzeiek.. jajj, nem is tudom... mindegy. nah szóval Alberico ott dolgozik, és ő ajánlott be a céghez... jajj, ő is mekkora egy hihetetlen jó fej srác... szal remélem sikerül a munka, mert az anyagi gondok már nagyon nagy lyukat égettek a zsebemben...

És hétfőn jön a.... jön a... jön a.....

KONINGINNEDAG, azaz QUEEN'S DAY!!!!!!

Ez arról szól, h az egész város megőrül, és narancssárga-pirosfehérkékbe öltözik. Már be is készítettem a narancssárga ingemet... :) de télleg, leáll a közlekedés Amsterdamban, százezrek fogank itt majd az utcákon fel alá mászkálni, és az egész város egy nagy bulivá alakul át, ahogy azt mesélik nekem a helyiek... szóval, már előre tudom mit fogok csinálni.... mászkálni a barátaimmal, és 2 napon át baromkodni... jajjj, de nagyon kell ez már, megőrülök, 3 hónapig nem is éltem... csak a sebeimet nyaldostam, és most végre érzem hogy zajlik az élet... alig várom a hétvégét...

és, venni fogok biciglit. Mert még mindig nincs. Tipikus. Mondom, eddig mintha nem is csináltam volna semmit. amőba-létforma. de, már megvettem a bicigli-lakatot :) (tehát lakat már van, de bicaj még nincs....) vagy zár, vagy hogy hívják ezt magyarul. látszik mennyit biciglizek otthon... hát igen, itt már többet bicigliztem eddig, így bicaj nélkül az elmúlt hetekben, mint összesen eddig Magyarországon. Ugye itt mindenki előbb elkezdte az életet mint én, és mindenki birtokában volt már egy bicajnak. Nahmármost, én eddig nem. De ez megváltozik, Andrea diákszervezeti kártyájával tök olcsón beszerzek egyet a napokban, persze használtat... eddig mindig a csomagtartón utaztam, mindig volt a társaságban valaki, akinek felpattantam a bicajának a hátára, de be kell látnom, hogy ez tarthatatlan állapot.... az segített ezt belátni, hogy legutóbb mikor így utaztam, Alberico biciglijének a hátán, a Bregovic koncert után, uhh, hát hogy is mondjam..., ühöm... kisebb balesetet sikerült szenvednünk. totális karambol a Museumplein-en... És azóta is a hátsó fertályamon szép kis emléket őrzök... nem alegkellemesebb élmény biciglivel másik biciglinek ütközni, amikor az ember az egyiken ül, de nem rendeltetésszerűen, hanem a csomagtartón.... úgyhogy be kell szereznem egy bicajt, mert egy kölcsönbiciglit már sikerült ezen felül tönkrtennem, és már rettegek amikor kölcsönkapom valaki biciglijét... nah, ennyit a bicigli-témáról... :)

Szal élek, virulok, kisebb sikerek is vannak, jövök felfelé a völgyemből, meg tartottam prezentációt, dekonstruktivizmus és hasonsló nyalánkságokból,és végülis sikerült, ez a lényeg, igazi holland szemináriumi csoport előtt, szóval........ ez a félév jó kis erőpróba h legyőzzem az összes parámat. de eddig asszem sikerültek a dolgok... nem kis stressz árán, de mennek a dolgok rendben...

nah jó, megyek lefeküdni, mert nagyon késő van (olyan 2 körül lehet), és az elmúlt 3 éjszakát mivel végigpartyztam, talán nem lenne hülyeség ma este "normálisabb" időben lefeküdnöm, és ezzel asszem sokat mondtam....hogy itt az emberek mikor térnek nyugovóra...hmmm.... ez a város őrült... :)

és jó érzés része lenni egy ennyire őrült városnak... igen.. itt olyan éjszakai élet van. Budapest 2,5-szer nagyobb, és mégis őrültségben és lüktetésben elbújhat messze Amsterdam mögött!!!

nah, szóval megyek alcsizni, pusszantás mindenkinek, aki még nem ábrándult ki abból, h idekattintva semmit nem talál, szóval mindnekinek, aki olvassa, hatalmas pusszanat és szeretet,
Etus