A hospiteeravondok varázsa...

Huhh, épp most volt itt a folyosónkon ma este egy "hospiteeravond"... Azt hiszem, már párszor írtam erről a tipikus itteni jelenségről. Ez az a hospitálós este, amikor egy koliban/albiban/folyosón/közösségben valahol megüresedik egy szoba, mert valaki elmegy, és a többiek keresnek a helyére új lakótársat. Most is így volt ez, Stephanie a folyosómról kiköltözik, mert a barátjával együtt fog Delftben lakni, mert vettek egy lakást ketten. A szoba meg nem maradhat üresen, ezért megy a hirdetésfeladás, arra jelentkeznek emberek, és van egy "hospiteeravond", amikor is a jelölteket egyszerre meghívják/megnézik a régi lakók. Eddig én csak a jelentkező szerepét ismerem, mert keservesen nehés volt szobát találnom, méghozzá hollandos (kolis)helyen... nos, most először vettem részt az egy helyen már régebb óta lakó emberkék hospitálás-szervező estéjéből. Nagyon érdekes és egyben "szar" tapasztalat is. Miért? Mert van egy 10 fős folyosón egy megüresedett szoba. Arra keresnek egy 10. embert, tehát csak egyetlen hely van. A hospiteeravondra meghívtak olyan 8 diákot, tehát 7 ember csalódva fogja elhagyni a terepet, hogy nem őt választották a "legkúlabbnak" vagy ilyesmi, aki a közösségbe beleillene a leginkább. Szar érzés elküldődni, én is átestem már rajta.

Nos, tehát az egész ilyen nevetős hangvételben, jó hangulatban kezdődik, leült minden új jelöltke meg mi is a konyhában, és akkor a jelöltek szót kapnak, mondjanak magukról valamit egyesével, ki mit tanul, mi érdekli, mit csinál, hobbik, stb... Mutassa be magát magyarán. És akkor így végigmegyünk mindenkin. Nagyon fura érzés, hogy nem kellett ma este gyomorgörccsel ülnöm, hogy jajajjjj, mindjárt nálam a szó, én következek, mit is mondjak magamról hollandul, holland fiatalkák előtt... wáááááá, ez annyira nehéz, és igen, abszolút izgul szerintem az is, aki anyanyelvű... Azután miután ez a beszélgetős rész lement, a Vrijheidslaanosok meg összedugták a fejüket, hogy ki legyen az a 3 ember, akit még egy körre itt tartunk... Ezért Moniek, aki az egész hospiteeravondot szervezte meg levezényelte, lerajzolta az emberkéket ahogy ültek, mert nyilván a neveket nem jegyeztük meg, és mindenki tett mellé egy pluszt vagy mínuszt.... annyira fura érzés, és szar érzés, hogy én egy vadidegen ember mellé, emberek mellé plusz vagy mínuszt kell, hogy adjak.... annyira szar. Mert nyilván nem lehet ezt így pár perc után megítélni, kit szűrjünk ki, vagy kit tartsunk bent. Mindenki 3 embert pluszozhatott be. Nekem egy lány tök szimpi volt, nyilván bepluszoztam, de hahaha, az első körben kiejtették. Tök szar érzés látni, hogy volt, aki viszont csak mínuszokat kapott tőlünk. Nagyon érdekesek ezek a dolgok, hogy valaki milyen jelzést ad ki magából egy ilyen szituációban. Valahol igazságtalan is a dolog, mert lehet, hogy valakinek csak rossz napja van vagy fáj a feje, vagy ilyesmi, és nem annyira szimpatikusan jön át, mint lehetne. De persze nyilván sok mindent le is lehet elsőre szűrni. Ahh, nem tudom. De nehéz volt végigélni az egészet. Főleg az a rossz érzés, amikor az első körben kiesetteket elküldjük. Wááá, mondani akartam volna annak a csajnak, hogy nekem tök szimpi volt, de ahh, nyilván nem ez számít, hanem hogy a közösség mit dönt. Szóval nem szóltam semmit, úgy maradtam. És akkor még egy kör jött. Három ember maradt benn, velük mindenki beszélgetett még egy kicsit, és akkor fél óra múlva összedugtuk a fejünket Wouter szobájában (hahaha, Wouter szobája az ilyen közösségi gyülekezőpont, ott mindig élet van, szól onnan a zene, és a srác mindig nyitva is tartja az ajtaját, szóval ilyen kimondatlanul evidens volt, hogy nála gyűltünk össze - jah és persze az ő szobája az enyémmel szemben van, ami abból jó, hogy az ő szobája van a legközelebb és állandóan benne vagyok a vérkeringésben, de néha pont ez is a túl sok). Noh de akkor vissza a lényeghez, végülis ment a huzavona, megint a plusz-mínuszokkal, hogy ki is legyen a befutó. A legvégén megbeszéltük, hogy melyik kettő emberke marad benn, akiből választunk. Mindenkinek kellett mondania egy nevet, és így, ilyen 5-4 szavazati arányban eldőlt, hogy ki lesz az új lakótárs... Annelies.

Hát, elég furcsa egy rendszer. Sőt, nagyon furcsa. Mert ilyenkor automatikusan visszagondolok az én decemberi hospiteeravondomra, amikor is engem választottak. Ilyenkor gondolok bele, hogy ezek az emberkék, Moniek, Wouter, Leonie, Guido, Jos, Madeleine és Michiel szintén ilyen plusz és mínuszokal döntötték el, hogy kit ejtenek ki, és hogy engem választanak. Nyilván volt kisebb vita is, ahogy most ma este is volt (tök érdekes volt megfigyelni, hogy kinek-ki volt szimpatikus, abszolút le lehetett vágni a dolgot - például meg mertem volna esküdni, hogy Guido melyik lány nevét fogja mondani, muhahaha, hát igen, vagy tényleg én vagyok itt a legöregebb a folyosón, vagy tényleg a férfiak és preferenciáik könnyen kiolvashatók a testbeszédből). De visszatérve önmagamhoz, nyilván anno decemberben volt szintén olyan, aki rám szavazott, és volt, aki meg nem. Jó lenne tudni, hogy ki szavazott rám és ki nem. Hahaha, érdekesek ezek a dolgok nagyon. Időközben Wouterral vagyok itt a leginkább jóba, bohó kis cuki gyerek, vele el tudok hülyéskedni. Kérdeztem is tőle az este után, hogy anno mikor engem választottak, akkor hogy volt a szavazás? Nem nagyon emlékezett, csak azt mondta, hogy ő anno nem rám voksolt, mert ismerőse volt egy másik jelentkező srác, szóval nyilván érthető ez. De az első naptól, hogy beköltöztem és jókat dumáltunk rögtön belátta, hogy milyen jó döntés is volt ez, hogy engem vettek fel - mondta ma este :))) tök jól esett. Hát igen, ez is mutatja, hogy elsőre nem is voltam neki mondjuk szimpi és tessék, most meg eléggé összehaverkodtunk (na persze jó, amikor ordíttatja a zenét, akkor mondjuk falramászok tőle :)) Mi mindebből a tanulság: ebből is látszik, hogy az első benyomások mennyire is tudnak hazudni. Szóval sajnálom a szimpi lányt, akit elküldtünk, és nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb embert vettük-e fel, de az tuti, hogy ilyen helyzetben nem lehet igazán jó döntést hozni, mert nyilván egyszerre többen is szimpik, egyetlen szobára... Ajjj, mekkora tapasztalat ez, hahaha, nem gondoltam volna, hogy eljön az a pillanat az életemben, amikor magyar létemre holland fejekből válogatok a többi lakótársammal együtt, hogy ki kerül be a Vrijheidslaan 300-as folyosójára... :D