Vlieland

Hogy Mónit idézzem:

"Hey pöttöm Etel,
Ki Vlielandon menetel.
Áfonyabort nyakló nélkül,
Egy bokorban terül ki végül.
Ref.: ÁÁÁfonya ÁÁÁÁÁÁÁÁfonya"

Eme gyönyörű versremeket nem hagyhattam ki, respect! (All rights reserved)

Szóval Pöttöm Etel Vlielandon menetelt az elmúlt hétvégén.. Fantasztikus gyönyörű sziget. Másfél óra hajóval Harlingenből. Harlingen Hollandia északi részén egy aprócska ezeréves halászfalu. A hajóról meg a kikötőből fotóztam Harlingent:




Onnan ment a hajó Vlielandra. Ha rápillantotok a térképre, akkor láthatjátok, hogy az ott a Waddenzee, tele van szigettel, pontosabban öttel, az első Texel, aztán Vlieland, aztán Terschelling, Ameland, és végül Schiermonnikoog. Ezek közül Vlieland, a második, ahová mentem, az a legkisebb, igazi szigetérzés. Hatalmas dűne-sorok, jéghideg szél, a sziget északi részén az Északi-tenger, délebbre meg a Waddenzee hullámai nyaldossák. Tele sirály-zsivallyal, meg aktív pihenésre vágyó holland túristákkal. Érdekes volt látni, hogy szinte az összes túrista kizárólag csak holland.

A sziget egyetlen "főutcája", régesrégi házacskákkal

Az egész Cees család ott volt, mindenki, utánfutókkal együtt. Szerintem ez tök jó, és egyáltalán nem "para". Cees anyjának a szülinapját ünnepeltük így. Béreltünk bicikliket, és azon tártuk fel a szigetet. Bakker, nagyon nehéz volt nekem, mert nem vagyok valami nagy cangás ugyebár, de fantasztikus élmény volt tekerni a dűnék között, hepe-hupa (uhh, a hepéket kevésbé kedveltem, mert naon nehéznek bizonyult felfelé tekergetnem) de a hupák annál jobban estek, pláne, hogy ellenszélben mentünk szombaton majdnem 20 km-t a sziget körül, teljesen ki voltam purcanva.. Látszik a holland mentalitás, Cees és családja, az 58 éves apjával az élen úgy nyomták le ezt a 20 km-t mint a világ legtermészetesebb dolgát, szóval le a kalappal, és ugye ilyen környezetben az oroszlánmentalitás arra ösztökélt, hogy én sem vallhatok szégyent, szóval én is letekertem, de majd belepusztultam. (Nem tudom hányan közületek tekert már ellenszélben az északi tengeren egy szigeten, a parton a dűnék mellett, asszem én a mélyvízben kezdtem a bicajos pályafutásomat...)

kipurcant etuska 15 km ellenszélben után

bicikliút a dűnék között

ez itt egy dűne-emelkedő, a többiek fent várnak rám, én meg gyorsan lefotóztam őket (addig is pihegtem a bicaj tetején, ők meg röhögtek rajtam...)

Etuska 2 keréken

pihenős pózolós:)

és itt is hajtom a sereget, szokás szerint:

De rakok fel még több képet, azok inkbb magukért beszélnek, hogy milyen is Vlieland... A nagy túrázós napon elmentünk a sziget keleti részébe, ami hihetetlen, egy hatalmas földterület, ahol már eltűnnek a dűnék, és ilyen homoksivatagszerű az egész földnyelv. Csak a tenger látszik körbe-körbe, és az egész terület futóhomok... amivel vigyázni is kell, de egy idegenvezető vitte a csoportot körbe, egy ilyen speciális homokjáró dűne-terepre kialakított military jellegű kocsiban. A terület amúgy, mivel mondom, hatalmas, homokos és kietlen, egy tenger melletti rész (nyilván mivel egy sziget, 1500 lakossal plusz párszász túristával), ezért a szigetnek a keleti része a Királyi Haditengerészet gyakorlóterepe. A hét bizonyos napjain tehát nem is lehet ide bejönni. (De amúgy sem lenne valami könnyű, ilyen homokon CSAK speciális járművel szabad közlekedni, mert különben elsüllyedsz. A terület úgy néz ki, mintha az ember a Saharában lenne. Fantasztikus gyönyörű, de csakis idegenvezetővel szabad ide merészkedni, mert különben az ember itt ragad, plána ha a mocsaras futóhomora lép, onnan nem nagyon jön ki egy darabban... Nah de akkor képeket a hollandiai sivatagról, hihetetlen:

Vlieland keleti fele csupa homok, igazi senkiföldje, rémisztő és gyönyörű egyszerre

a holland sivatag


A hollandok, (a bátrabbak, teszem hozzá), részt vettek már életük során a Wadlopen-en. Hogy ez mi, hmm, az Északi-tenger szigetei közötti "gyaloglás", azaz "tengergyaloglás". (Wadlopen --> Waddenzee, tehát a wadlopen a wad-ok közötti gyaloglás. Mert egy wad az egy ilyen homokos tengeri izé, amin jobbára zeehond-ok, azaz fókák, hollandul szó szerint tengeri kutyák szoktak tanyázni... innen jön a wadlopen kifejezés, és a tenger neve is). Vannak bizonyos adott pillanatok, amikor a tengerszint nagyon alacsony, egy évben, és ehhez hozzájön az apály, akkor át lehet sétálni bizonyos útvonalakon, hatalmas gumicsizmában, és persze az ember néha derékig jár a hidegvízben, de vannak speciális útvonalak, mert a tenger között nagyon sok a homokos dűne, és ezeken át lehet saját lábon menni, ahol amúgy tenger van... nekem ez elég durván hangzik, és amúgy sem tűröm a hideget, szóval én bátran bevallom, ehhez gyáva vagyok, de például Cees anyja mesélte, hogy ő már megcsinálta, és hogy volt bizony hogy mellig vízben gyalogoltak a csoporttal, de sikerült. Háát, ööö, gratulálok nekik. Emlékszem mikor anno 2007-ben itt voltam, akkor is ALberico-ék elmentek egy ilyenre, a hecc kedvéért, hát nekem ez túlságosan is nagy hecc lenne, de nagyon érdekes, hogy lehetséges a dolog. Azt hiszem, hogy csak a szigetek között működik, a szárazföldről szigetre variáció nem játszik, azt hiszem. Nah de jöjjön még több kép a homoksivatagról.



Ez a kép itt hihetetlen, ahogyan a szél fújja a homokot, fantasztikus látvány volt a military autóból.

Ez itt ugyanaz a jelenség, csak kisütött a nap, látszanak a szél erővonalai, ahogy "vándorol" a homok, ahhh :)

Ez a kis ház egy "múzeum" a semmi közepén. Tehát, a holland sivatagban vagyunk, az Északi-tenger csöppnyi szigetén. Az itt élő emberek múzeumot készítettek azoknak a tárgyaknak és mindenféle dolgoknak, amiket a tenger itt mos a partra. (Gondolni kell mindenféle tárgyakra, készletekre, deszkákra, hajókról leeső rakományra, bólyákra, számítógépekre, táblákra, de ennél még több ezernyi dologra, hihetetlen érdekes volt.

Ez a "partravetett tárgyak múzeumának belső kertje". Érdekes...

Ezeket is az Északi-tenger mosta itt partra.

Nekem viszont ez fogta meg leginkább a fantáziámat (valószínűleg gyerekkoromban túl sok Verne-regényt olvastam, és a Grant kapitány is nagyon bejöhetett..) szóval ezek szintén a "múzeum" tárgyai, üzenetek a palackban... ezeket is tucatszámra mossa a partra a víz. Kívácsi lennék, hogy miket rejthetnek azok az üzenetek, mert ezek "igazi, élő, hús-vér" üzenetek a palackokban. Nagyon izgi. Amúgy tök érdekes, hogy ezt a múzeumot a hollandok Juttersmuseumnak hívják. Ha magyarra akarnám fordítani, nem tudnám. Tehát külön igéjük (jutten) és főnevük (jutter) van erre a tevékenységre, hogy a tenger által partramosott kincseket összeszedegetik, gyűjtögetik, és felhalmozzák. Érdekes, én ugye csak bonyolult szintaktikai összeállítású mondatban tudom megfogalmazni, nekik meg szavuk van rá... hát igen. Hol, mi veszi körül az emberi társadalmat, arra alkot szavakat.. érdekes.

Úúú, és számot kell adnom még az ÁFONYÁról, mint a bejegyzés mottóját képező versike kulcs-szaváról. Vlieland = Áfonyaland. Tonnaszámra nő itt. Az áfonya úgy látszik kedveli - velem ellentétben - a csípős szeles hideg és nedves tengeri levegőt. Jól megnő itt a dűnék közti bokorzatban. Ahogy bicajoztunk vasárnap elmentünk egy áfonyamező mellett, meg kellett állni, hogy szemügyre vegyem, hogy is néz ki a növésben lévő áfonya (ugyanis ilyet én még nem láttam.)

Nos, ez itt egy áfonyamező, és itt terem a sok sok kicsi cranberry. Érdekes, hogy a hollandok áfonya alatt az igazi vörösáfonyát értik, mi otthon Magyarországon áfonya címszó alatt ilyen kisebb kék bogyós cuccot tudunk venni így nyár végén. De mint itt megtudtam, az Blueberry, (azaz Bosbessen hollandul, erdei bogyó szó szerint), és az igazi áfonya az a vörösáfonya.

Cees papája kezében pár éretlen leszedett szem...

Ott lapulnak a bokorban a kicsi áfonyák :)

De miért zengek itt áriákat erről a pici, savanyú növényről? Ad 1, mert hálás vagyok neki, mert nagyon egészséges, sok C-vitamin, ad 2, a szigeten mindenütt az ember belebotlik, és nem csak a mezőn, hanem mindenhol, ami étterem vagy ilyesmi: áfonyaöntet, áfonyaszósz, áfonyalekvár, áfonyás palacsinta, áfonyás tejszínhab, áfonya bor, minden az ég világon áfonya ízesítéssel is kapható. Még jó hogy nem kaptam áfonyamérgezést, annyit ettem belőle, de isteni finom volt!

kisetus a kisáfonyák között

Áfonyaszedés közben

és áfonyaszedés után, Cees papájával

De jöjjenek még képek a szigetről, annyira szép volt, muszáj megörökíteni.

Tűztorony, Vlieland legmagasabb pontján.

Úton felfelé, kilátás a Waddenzee-re.

Szintén ugyanonnani kilátás.

Mi, a tűztoronynál :)

És a végére még egy kép Etuskáról, amint Vlielandon menetel... :)

Gyönyörű hely, mindenkinek ajánlom. Csak nélkülözhetetlen a hidegtűrés és az aktív pihenés utáni vágy. :)

Visszafelé jövet az Afsluitdijken ("lezárógáton") is megálltunk, mert ki akartam szállni a kocsiból, hogy megnézzem milyen érzés, ha a lábam egy olyan autópályán van, ami tulajdonképpen egy gát tetején van. A gát 32 km hosszú, és azért épült, hogy az Északi-tengert leválassza Hollandiáról, és így a Zuiderzee-ből egy beltengert, azaz mára már "tavat" (tenger méretű tavat), az IJsselmeer-t alkossa meg. Érdekes, hogy az ember egy baromi hosszú gáton van, aminek egyik oldala a tenger, a másik meg egy beltenger. Furcsa érzés. :)


Baloldalt az Északi-tenger, jobboldalt pedig az IJsselmeer. Látszik, hogy a bal oldali víz szintje egy hajszálnyit magasabb. Hihetetlen belegondolni, hogy mekkora erő az, ami itt, a jobb oldalról ezt az gátat nyomhatja. És én ennek a tetejéj állok, sőt, ennek a tetején naponta több ezer autó hajt át... Nem hiába az a hollandok egyik kedvelt mondása, hogy "Isten teremtette a világot, mi viszont Hollandiát..."