Nade inkább kezdem azzal, hogy ma megnyílt előttem a föld... Igen. Hihetetlen élmény volt. Biciglizek hazafelé a Waterlooplein-i Albert Heijnből, a közértből, és megyek át a Weesperstraat-i hídon, azaz mennék át, de hatalmas csilingeléssel lezárják előttem sorompóval, mert hatalmas hajó jön, és a hidat felnyitják...
Ahhh, nem tudom leírni milyen érzés... :):):) ilyet még nem éltem meg!!! már ezért megérte ittlenni Amsterdamban...
Szóval most képek következnek, amik az elmúlt hetek-napok termései, és főleg Joann képei, de vannak közte az én képeim, Matteo képei, meg Emily képei is... Jeff képeiből is raknék, ha a drága egyszer az életben online lenne, és elküldené nekem a sok-sok fotóját. De megértem, élvezi, hogy brazilból van és akkomodálódik... egy év után nem is csodálom, mennyire fura lehet újra otthon lenni, a világ másik felében. Majd behajtom még azokat a képeket én ám... de addig is ezek is kellően illusztrálják az itteni életem.
Tehát, július eleje óta a baráti köröm 70 %-a hazament. Azóta éjjel-nappal szinte együtt vagyunk a megmaradt Prinsengracht Crew-val, ahogy minket elnevezett Joann. Igen, mert a nemzetközis újságírós baráti körből szinte már mindenki hazament Joann kivételével, (meg Isis-éval) és most így Jeff nélkül is már igencsak egymásrataláltunk. Szal Joann minket csak a Prinsengracht Crew-nak hív. :) Hát igen.
Nade hogy is volt ez... főleg 2 társaság "összeolvadásáról" van szó. Volt ez az Erasmus Mundus nemzetközi újságírós társaság, és volt ugye a Prinsengrachtos társaság. Jeff volt az összekötőkapocs, hisz ő egyben Prinsengracht Crew tag is volt (folyosótársunk a P'grachton), és egyben Erasmus Mundus nemzetközi újságírós emberke is volt. Ahhh, ilyen az amikor világok találkoznak. Nah, akkor egy csoportkép a híres újságírókról, akikről már annyit dumáltam.
Ez még június 30-án készült, amikor Jeff a loungeban szervezett búcsúbulit. Az ittlévő emberek hihetetlen színes csoportot alkotnak, az egész földgolyó reprezentálva van általuk, szinte az egész mundus... Jeff is ott van a képen, csak hátul áll, és kitakarják. Lenn: Pryanka, Joann, Nandu, középtájékon Christina, Angela, Isis, Nikolaj, Cliff, Parvati, Bamrung. A többieket nem ismerem igazából. De ez volt az a társaság, akikkel életem legőrültebb házibulijában voltam. Arról a partyról az ezelőtti bejegyzésben írtam... :)
Angela (nem az olasz, a szívemcsücske, hanem egy canadai, szintén újságírós emberke), Jefferson Puff, és Joann
Nandu, Jeff, Alberi... ő az az indiai srác aki összeadott minket Jeff-el... tudjátok, ez csak viccc, de mint olyan, van azért alapja.... :)
A híres Prinsengracht kolikert...
Most így néz ki... kontraszt, mi? A régi emberkék nélkül már nem ugyanaz... Nah, de nem akarok senkit sem lehangolni. Jöjjenek vidámabb képek.
Matteo és a folyosóóóóóóm!!! Ez a folyosó elejéről van készítve, ahol Matteo és Jeff laktak, ahh, mennyi időt töltöttünk itt... az én szobám meg a folyosó legvégén van... azaz volt.. mert már csak az ex-szobám :( DRÁGA ÉDES PRINSENGRACHT, HIÁNYZIIIK!!!
Mindössze pár házszámnyira volt a kolinktól...
Ilyen az amikor egy kézben elfér egy malom...
Tipikus... :) Hogy azért ilyen képek is felkerüljenek már a blogomra, ha egyszer már itt vagyok.... de ez a kép 100% reprezentatív... birkák, alacsony horizont, malom, gát, zöldellő mező, holland szikrázó fény... már csak egy etus hiányzik a háttérből, kis fehér fejkendőben, némi tejesvödörrel a vállán, a mezőről...
Jeff és Emily és Amsterdam
Begijnenhof - beginaudvar. Gyönyörű. Nyugodt, meghitt és csendes, és a Spui közepén, mindez Amsterdam szívében.
Itt A'damban ilyen beazonosíthatatlan jellegű madarakkal is találkozni. Ha az ember épp nem a Jazzcaféban, a Westerparkban, vagy az UvA-n van.
Amsterdam by night - a Station Centraal felől a Damrak felé nézve.
A Prinsengracht csoda ex-kolim környéke. Ez a Leliegracht, amit az elmúlt félévben majdnem mindennap bicajjal vagy lábon, de útba ejtettem, mert a centrum centrumába vezet. Most felaggattak rá ilyen képeket. Felaggattak, de csúnya szó, feldíszítették Spencer Tunic fotóival. Érdekes. Láttam amikor forgatták.
Ez a kép még télen készült. Ez az utca azért érdekes (a Damstraat folytatása, ahogy beletorkollik a Jodenbreestraatba), mert minden nap ezt keresztezem, ahogy az új kolimból megyek az egyetem, vagy a Dam felé. Megszerettem, irtó jó boltok vannak itt, ilyen mindenféle turkálótól elkezdve a legjobb távol-keleti lakáskiegészítős design-os vegyesboltokon át, minden. Szeretem. És a sarkon van a legszínesebb épületek egyike:
Furcsa, de mégis az enyém.
Ahogy a fent említett utcán halad az ember a centrum felé, keresztezi a Kloveniersburgwal-t. Azaz ezt a csatornát. Ez a kép szintén még télen készült, Joann által. Most minden zöldben pompázik... de így is gyönyörűűű.. tehát ez az épület a híres, híres, híres BUSHUIS!!!! Itt nekem nem voltak óráim, csak Jeff-ék csoportjának. De! Nekem sem közömbös, mert itt folyt a "coding", a projekt amiben én is heteken át résztvettem a nemzetközi újságírós szakon, tehát jóó sok időt töltöttem én is itt az emberkékkel... Aaaaah, igen, ahogy így belegondolok, mennyi hihetetlen sok vicces órát töltöttünk el itt a drága emberekkel... a bejárat előtti cigiszünetek, a csak simán "egymásbabotlások", és közben az ember hallgatja a szemben lévő templom harangjátékát. Ami annyira gyönyörű, hogy itt rendszerezesen földbegyökerezett a lábam, és szinte direkt negyedkor, félkor, háromnegyedkor vagy egészkor mentem ki cigizni, hogy hallhassam... én...
Ő pedig régi jó öreg barátom. Minden átkelésnél üdvözöljük egymást, én kicsit idegbetegen szoktam nyomkodni. Mindenhol ottvan, ahogy bicajozok... :)
Random street art, asztalokkal és eldőlt biciklivel.
Nah, de akkor most teljesen más hangvételű fotók fognak következni a várospropaganda után. Ez kábé pár napja volt, amikor a megmaradt Prinsengracht Crew ellátogatott a tengerpartra... Zandvoort-ba...
Állítom ez volt eddig az egyetlen nyári nap, amiben részünk volt. Most is esik, egyfolyában esik, ahhh.... de, ezen a képen ragyog!!! :):):) és nem csak a nap teszi, hanem a focicsapat. Igazi professionals... Fent: Dan, Sabri, Erwin, Thomas, lent: Andrea, Alberico, és Andrea öccse
Az egyensúly, az egyensúly... :) Angela drágám tanul röpülni... :)
...de nem sikerül neki. Anyagból vagyunk, és nem lehet kiszakadni a föld vonzásából.
így szabadulunk meg a tetűtől...
...majdnem megvan...
...ha ez a módszer viszont nem működik, akkor megesszük őket...
Björk direkt megkért, hogy tegyem fel ezt a képet róla...
...mert az ember a partról egyenesen a Björk-koncertre megy. Vagyis megy ingyen zenét hallgatni, és a dombról hátulról kukucskálni. A fentebbi képen látszik Björk!!! Lila ruha!!! :)
Nah, de most visszamegyek megint az időben egy kicsit, a június legvége, július legeleje körüli napokhoz. Amikor is mindeki mindenkitől búcsúzott...
Ez volt a kilátás Jeff szobájából... Egyenesen a Boat Bar-t, vagis P96-et lehet látni innen... ahhh... mennyi party végződött itt, miután éjfélkor az RA-k jöttek megölni a lounge-partykat... Mert a koliban éjfél után nem lehetett zajongani. Ilyenkor jött a BOAT BAR... Hisz tényleg csak a túloldalra kell átsétálni, és az ember folytatja ott az együttlétet... hiányzik a BOAT BAR!!!!!!!
Drága Joann lóg ki Jeff ablakából... ez a lány csodálatos, egy igazi energiabomba!!! kicsi, és hihetetlen energiadús, és mosolygós, és szuper, nah.
Jeff már összepakolva, utolsó búcsúkép még a híres ablakból, Matteoval, Emilyvel, és Juliette-tel.
Ez a kép.... istenem!!! Szintén a kilátás ugyanonnal, Jeff ablakából, by canal light... I MISS THE BOAT BAR, THAT VIEW, THE P'GRACHT, AND EVERYONE!!!!!!!!!!!! (FŐLEG A KILÁTÁS OWNER-JÉT...)
Asszem nem kell ezt a két embert itt bemutatnom. Őrülten hiányzik. Ez akkor készült, mielőtt indultunk volna Jeff búcsúbulijába, a Jazz Café Alto-ba. Lentebb van arról az estéről több kép. Ez is akkor volt, még a csodakolim bejárata előtt. Annyira szépek vagyunk...
Azon az estén, később, a jazzcafé bejárata előtt. Etus, Matteo, Joann, Christina, Emily barátnője és Emily. A képet asszem Jeff készítette.
Joann és Enrico
Tipikus hatalmas Jeff nevetés, az egész Café Alto zeng tőle, mellette tipikus Andrea táncmozdulatok.
Andrea. Tipikus.... :)
Echte Bolognese :)
Crazy old jazz guy, aki nélkül nem lehet élni... :) legalábbis a Jazz Café tartozéka :)
Crazy young jazz guys (Jeff, Sabri, Andrea)... akik nélkül szintén nem lehet élni :)
Most pedig igen friss képek következnek. Méghozzá, részben az új kolimból, amikor a P'gracht Crew itt vacsorázott nálam, és a múlt vasárnapról, amikor pedig spontán táncőrületet gerjesztettünk a P'gracht Crew-val a Leidsepleinen... :):):)
Nah, de először is a vacsora fotói...
Sabri és Angela, az új konyhámban
Készül a finomság
hmm... ez a kilátás az új kolimban, a Weesperstraat-on, a konyhánál lévő erkélyről... gyönyörű... megy le a nap... a kép jobb alsó sarkban látható a híd, amiről beszéltem, még a bejegyzés legelején, aminek felnyitható, sorompós felszerelése van... de nem ez a kép lényege, hanem az egész, annyira gyönyörű, egész Amsterdamot belátni... szeretem ezt a várost, az összes junkie-jával, és szemetével, és esőjével, és grachtjaival és házaival együtt, de főleg a benne lévő emberkéivel együtt...
Nem tudok betelni vele...
Angelám és Amsterdamom
Röhögős... Alberi és Sabri
Aaah, leégett a vállam, igen, a tengerparton, Zandvoortban...
- és még ők mondják, hogy mi nők hogy tudunk szenvedni... :)
:)
Na, etuuus, együnk már, hagyd a fotózást!!!
Vacsi után chill out az erkélyen a megmaradt P'gracht Crew-val. Itt Angela.
Andrea csatlakozott hozzánk, kicsit később, már besötétedett.
Angela és Alberi
Sabri és Alberi
Marcuccio
Lehet szabadon asszociálni... :) amúgy az összes utca tele van az ilyen "parkolásgátló oszlopokkal", rajta a három x - Amsterdam jelképe... és ugye jó kolihoz híven, itt is bőven vannak elcsórt közlekedési táblák és egyéb oszlopok a közösségi szobákban...
Mr. Mainardi és a besötétedett Amsterdam
Alberi és én
Nah, és akkor most a vasárnapi leidseplein-i őrületről... Felhúztak egy pódiumot a Leidsepleinen, leraktak a tér közepére hatalmas táncparkettet, és ordított a zene. Mi meg csak arra sétáltunk, mert szép vasárnapi délután volt. De aztán ott kötöttünk ki, és megálltunk bámészkodni. Senki sem táncolt, még csak este 8 felé járhatott, és ragyogva sütött a nap... De aki ismer, az tudja mit csináltam. Olyan volt mint azon a Mantraporno koncerten a Szigeten még 2003-ban, Bélával...
Felspannoltam az emberkéket, a drága Prinsengracht Crew-t, és hatalmasat táncoltunk, alakítottunk így páran, míg az emberek csak néztek ki a fejükből. Olyan szuper hangulat lett, később mindenki táncolt... Büszke voltam magunkra, mert mi kezdtük el az egészet!!! :)
The Prinsengracht Crew!!!
Etus és Joann - itt látszik, hogy a háttérben az emberek csak bámészkodnak még, csak az én fejem van kipirulva az ugrabugrától... Aztán ahogy egyre sötétedik, egyre többen követik a példánkat.
Etus és John Lennon - najó, néha Alberico név alatt is fut :)
Hopp, egy Angela Alberi nyakában
Hopp, egy Joann Alberi nyakában... én persze nem tudnék ilyet csinálni, asszem összerogyna alattam... :)
Isis és a Leidseplein - róla még nem beszéltem, de mégis sokat köszönhetek neki... Ő is brazil, szintén nemzetközi újságírós emberke, és annak idején még ő nyitotta fel a szememet, egy Melkweg-beli beszélgetés alkalmával. Nah de ez most mindegy, irigylem a nyelvtudását, én is akarok portugálul beszélniii :'(
Gyönyörű... ezek a színek, és a nyári este, szinte érzem az illatát, és a kép bemozdult és... van hangulata. Ezzel a képpel zárom ezt a mostani hatalmas bejegyzést. Amúgy meg lassan befejezem a blogolást, mert nemsokára megyek haza. Még lesz egy nagy búcsúbuli, a Prinsengrachtos kolikertben, azoknak, akik még maradtak, tehát az olasz kolónia, én, meg Joann és Isis, meg a megmaradt újságírópalánták. Meg persze aki még csatlakozik. Aztán a srácok, Andrea, Alberi meg Sabri elmennek egy Euro-trip-re, Skandináviát fogják bejárni, kocsival, és majdnem ugyanazon a napon indulunk el, csak én meg repülök haza. Angela marad még augusztusra, borzasztóan szeretném ha el tudna röpülni a szigetre, hozzám, dehát ugye ez nagyon sok anyagi áldozattal jár... Joann is marad még itt A'damban augusztus végéig. Isis-szel meg majd aug. végén Budapesten találkozom, mert pár napra a családjával oda jön vakációzni.
Szóval tényleg vége van, mindjárt. Köszönöm nektek, akik végigkísértétek a blogomat, vagyis, ezáltal engem. Persze ennél sokkal több történt, mint ami ide belefért, ez csak egy kísérlet volt arra, hogy visszaadjam az ide kötődő életérzésemet. Még az elkövetkező, itteni utolsó hetemről fogok azért dokumentálni. Remélem sikerült megragadnom a hangulatot...
