- de egy másik gazdagodik vele
Hogy miért eme cím?
Mert ma megtudtam egyik közeli kollégámról, hogy kiköltözik januártól Svájcba, és most kapott meg ott egy fasza állást, és hogy miért is jött ez egyáltalán neki szóba, hát mert kint él a francia barátnője... Szívből örülök, és gratulálok neki... és bevallom nagyfokú irigységet is érzek... Nyugat-Európa, istenem, az a levegő... felszabadító... Én is azt akarom szívni... Ha az ember belegondol, ez egy totális új kezdet. És hatalmas változás. És borzalmas jó lehetőség.
Szóval ez fantasztikus. Azzal lesz, akit szeret és ott, ahol az illető van. Magyarország megint elvesztett egy embert. De én azt mondom, h menjen csak és élvezze, ha ez az útja...
és hogy miért lett ebből bejegyzés? Mert a mai nap ez szivenütött, mert örülök a kollégám sikerének/döntésének, és mert emiatt is belegondolok ugye abba, hogy nekem hol is a helyem... nem tudom.
2008. december 17., szerda
2008. december 15., hétfő
kovácsoltvas
Nah, here I come again, again, and again. Kedves Névtelen barátunk nagy kedvet csinált, hogy talán mégis van értelme a pusztába kiáltoznom... :) pedig megint nincs nagy mondanivalóm, a napi frusztráció/események és némi gondolat mellett.
Hogy miért kovácsoltvas? Mert IMÁDOM!!!! Kovácsoltvas ágyam lesz, és fogasom, és karnisvégem, és tükröm. De kizárólag olyan kunkorodós, hegyes-levélben végződő formájú kevés minta övezheti a leendő hálószobai tükrömet!!! Csak semmi ezernyi fodor, hanem a kovácsoltvas nemessége és eleganciája, és hidegsége, és szenvedélye fogja beragyogni a szobámat !!!!!!!!!!!!!!! Már csak "ki kell viteleznem" a dolgot, és anyagilag kigazdálkodni, mert vagy 3 órányi kovácsoltvas műhelyek és kínálataik böngészése után ráeszméltem, hogy a mennyei hálószoba még várat magára.... mármint nem ötletileg, hanem anyagilag…. Pedig már a tökéletes széket is megtaláltam az interneten, annyira gyönyörű... Igen, mert vagy hetek, sőt, hónapok óta csak székeket lesek, hogy melyiknek tetszik a formája. Eddig, tök vicces, egyáltalán nem éltem széktudatos életet, mert ugye nem is jutott nagyon eszembe a dolog,de most, hogy tudom, hogy kerek asztalt akarok (a nappaliba, és mégpedig nyírhatású színben) szóval azóta nehéz megtalálni a megfelelő széket. Najó... megint messzi vizekre eveztem, de ahh, szenvedélyesen szerelmes vagyok a kovácsoltvasba, gyerekkorom óta!!! De persze körültekintőnek kell lennem, hogy mégse legyen giccses, amit majd megrendelek egy vagyonért. Noh, ötletem azért már van, nem kell félteni. Mondom, a hegyes, szolíd leveles minta, maximum egy rózsa asszimetrikusan elhelyezve természetesen, szóval.. valami ilyesmi kell nekem....... de láttam egy gyönyörű tükröt is.......... egy két szolid kunkor volt, asszimetrikusan, a két sarkában………ajajjjjj.... mi lesz ebből, Etuska?!?!?!?!!!
Ugye az is fontos, hogy a dolgok arányosan passzoljanak egymáshoz, tehát azért minden nem lehet kovácsoltvas, mert akkor túlságosan páncélosan hideg lesz a berendezés. Szóval a fa anyagok, a textilek is nagyon fontosak. Igen, óh, a textilek…….. imádom őket!!! De a függönyök is egy vagyonba kerülnek... Hihetetlen... De az biztos, hogy dupla függönyöm lesz mindenhol, szép lassan, ahogy majd anyagilag lehetséges lesz, és a fényáteresztős függöny organza anyagból lesz, ami ilyen lehelet-finoman nemes anyag... alig várom!!!!!!!!! Persze lesz benne pár szál futtatás is…… csak elszórva…. Mert az kell az életbe.
Jajj, meg beleszerettem egy kovácsoltvas ágykeretbe is… De hosszabb nézegetés után rájöttem, hogy a minta, ami a lábrésznél van, szóval az ilyen petefészek formájú. Hihetetlen. És ebben középen (ami etus képzeletében a méh részbe esik) szóval ott meg az olyan Anjou liliomos mintára hasonlító háromágú kis virág volt… és innen mindenkit engedek szabadon asszociálni…vagy lehet h nem elegendő ez így, nem elég képletes??? Mindenestre valahol stílusos egy ágy ilyen vas - „virág”nyelven történő megformázása…. Szóval … van ám fantáziám. És tényleg durva asszociációk jöttek rám az ágyvégnézegetések közben….. de ez tök szuper. Élveztem a dolgot ;)
Noh, de a hosszú lakásdeko kitérő után, egy kicsit magamról. Igen, Névtelen barátom kérdezte, hogy hiszek-e a véletlenekben: TERMÉSZETESEN !!! Mert hogy ami úgymond véletlen történik, az egyáltalán "nem véletlen".... ezek úgynevezett esélyek a sorstól. Aztán már az, hogy hogyan fejezzük be a történetet, mindig magunkról szól, a döntésünkről, hogy elcseszerintjük-e vagy sem. (Az estek nagy százalékában elcseszerintjük...) De! Nem szabad feladni, mert jönni fognak még esélyek, és feldobott labdák. Ez biztos. Szentül hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Legkedvesebb filmjeim közé tartozik többek közt a Mielőtt lemegy a nap - nah, az a film megér nekem egy pár órás áradozást, mert ... igen, erről szól, hogy van-e véletlen, vagy épp nincs? És ez tkp esély az élettől? Létezik olyan, hogy második esély? Nem tudom.... Szerintem két esély... elég nehéz. Habár a másodikat még illendő megadni, úgyhogy, Élet, halld, várjuk, hogy adakozz!!!! :)
Nahde közben én is adakozom energiákkal. Most kicsit kivagyok, mert talán magamra is kéne energiát adakoznom... Nagyon kemény periódus előtt állok, és azt hiszem, ezt csakis a totális koncentrációval és ön-tudatossággal lehet elérni. Noh hajrá magamnak!
Vicces, mikor ma felhívtam az áruházat, hogy kész-e már a rendelt függönyöm, bemutatkozással kezdtem a telefonba beleszóló "hallo, textilosztály" - os kisasszony üdvözlését, és ekkor... kimondtam a nevem neki, és felköszöntött névnapom alkalmából. Ma senki sem jegyezte meg, talán még én is elfelejtettem eme nemes napot, és tessék, egy Kikás dolgozó este fél nyolckor beledurmogja a kagylóba, hogy sok boldogságot. Hát ez tök jó szerintem. Az ilyen apróságokat annyira tudom értékelni. :) Mennyire jó fej az az ismeretlen nő. Én is tök sok boldogságot kívánok neki.
Oh, és ma megvolt a gyakorló tanítási jegyem, faszán sikerült minden. Meg ahogy beszélgettünk utána, vicces, igen, a visszajelzések alapján megkaptam, hogy szélsőséges reakciókat váltok ki az emberekből. Engem vagy szeretnek, vagy nem... Vagy bejön amit csinálok, és akkor nagyon, vagy nagyon nem viselik el a stílusomat. De ez jóó. Igazából, tényleg, ennek örültem. Nem is akarnék mindenki által kedvelt lenni, szerintem az tök rossz. Jó, ha az ember meg tud osztani. Mert talán így nagyobb érzések tudnak előjönni az emberekből. (A kérdés persze az, hogy jó-e az, ha nagy érzések vannak? Nah mindegy, nem tudom... én azért még próbálok hinni benne. Minden jobb a sótlan levesnél és a kihűlt tökfőzeléknél…. – No nem mintha melegen jó lenne….)
Azt hiszem, elszívok egy cigit az erkélyen, úgyhogy mára ennyi, és felállok innen. Kíváncsian várom a folytatást. (Mármint, hogy lesznek-e még majd mondanivaló-kirohanásaim...? Who knows, who knows...)
Hogy miért kovácsoltvas? Mert IMÁDOM!!!! Kovácsoltvas ágyam lesz, és fogasom, és karnisvégem, és tükröm. De kizárólag olyan kunkorodós, hegyes-levélben végződő formájú kevés minta övezheti a leendő hálószobai tükrömet!!! Csak semmi ezernyi fodor, hanem a kovácsoltvas nemessége és eleganciája, és hidegsége, és szenvedélye fogja beragyogni a szobámat !!!!!!!!!!!!!!! Már csak "ki kell viteleznem" a dolgot, és anyagilag kigazdálkodni, mert vagy 3 órányi kovácsoltvas műhelyek és kínálataik böngészése után ráeszméltem, hogy a mennyei hálószoba még várat magára.... mármint nem ötletileg, hanem anyagilag…. Pedig már a tökéletes széket is megtaláltam az interneten, annyira gyönyörű... Igen, mert vagy hetek, sőt, hónapok óta csak székeket lesek, hogy melyiknek tetszik a formája. Eddig, tök vicces, egyáltalán nem éltem széktudatos életet, mert ugye nem is jutott nagyon eszembe a dolog,de most, hogy tudom, hogy kerek asztalt akarok (a nappaliba, és mégpedig nyírhatású színben) szóval azóta nehéz megtalálni a megfelelő széket. Najó... megint messzi vizekre eveztem, de ahh, szenvedélyesen szerelmes vagyok a kovácsoltvasba, gyerekkorom óta!!! De persze körültekintőnek kell lennem, hogy mégse legyen giccses, amit majd megrendelek egy vagyonért. Noh, ötletem azért már van, nem kell félteni. Mondom, a hegyes, szolíd leveles minta, maximum egy rózsa asszimetrikusan elhelyezve természetesen, szóval.. valami ilyesmi kell nekem....... de láttam egy gyönyörű tükröt is.......... egy két szolid kunkor volt, asszimetrikusan, a két sarkában………ajajjjjj.... mi lesz ebből, Etuska?!?!?!?!!!
Ugye az is fontos, hogy a dolgok arányosan passzoljanak egymáshoz, tehát azért minden nem lehet kovácsoltvas, mert akkor túlságosan páncélosan hideg lesz a berendezés. Szóval a fa anyagok, a textilek is nagyon fontosak. Igen, óh, a textilek…….. imádom őket!!! De a függönyök is egy vagyonba kerülnek... Hihetetlen... De az biztos, hogy dupla függönyöm lesz mindenhol, szép lassan, ahogy majd anyagilag lehetséges lesz, és a fényáteresztős függöny organza anyagból lesz, ami ilyen lehelet-finoman nemes anyag... alig várom!!!!!!!!! Persze lesz benne pár szál futtatás is…… csak elszórva…. Mert az kell az életbe.
Jajj, meg beleszerettem egy kovácsoltvas ágykeretbe is… De hosszabb nézegetés után rájöttem, hogy a minta, ami a lábrésznél van, szóval az ilyen petefészek formájú. Hihetetlen. És ebben középen (ami etus képzeletében a méh részbe esik) szóval ott meg az olyan Anjou liliomos mintára hasonlító háromágú kis virág volt… és innen mindenkit engedek szabadon asszociálni…vagy lehet h nem elegendő ez így, nem elég képletes??? Mindenestre valahol stílusos egy ágy ilyen vas - „virág”nyelven történő megformázása…. Szóval … van ám fantáziám. És tényleg durva asszociációk jöttek rám az ágyvégnézegetések közben….. de ez tök szuper. Élveztem a dolgot ;)
Noh, de a hosszú lakásdeko kitérő után, egy kicsit magamról. Igen, Névtelen barátom kérdezte, hogy hiszek-e a véletlenekben: TERMÉSZETESEN !!! Mert hogy ami úgymond véletlen történik, az egyáltalán "nem véletlen".... ezek úgynevezett esélyek a sorstól. Aztán már az, hogy hogyan fejezzük be a történetet, mindig magunkról szól, a döntésünkről, hogy elcseszerintjük-e vagy sem. (Az estek nagy százalékában elcseszerintjük...) De! Nem szabad feladni, mert jönni fognak még esélyek, és feldobott labdák. Ez biztos. Szentül hiszem, hogy nincsenek véletlenek. Legkedvesebb filmjeim közé tartozik többek közt a Mielőtt lemegy a nap - nah, az a film megér nekem egy pár órás áradozást, mert ... igen, erről szól, hogy van-e véletlen, vagy épp nincs? És ez tkp esély az élettől? Létezik olyan, hogy második esély? Nem tudom.... Szerintem két esély... elég nehéz. Habár a másodikat még illendő megadni, úgyhogy, Élet, halld, várjuk, hogy adakozz!!!! :)
Nahde közben én is adakozom energiákkal. Most kicsit kivagyok, mert talán magamra is kéne energiát adakoznom... Nagyon kemény periódus előtt állok, és azt hiszem, ezt csakis a totális koncentrációval és ön-tudatossággal lehet elérni. Noh hajrá magamnak!
Vicces, mikor ma felhívtam az áruházat, hogy kész-e már a rendelt függönyöm, bemutatkozással kezdtem a telefonba beleszóló "hallo, textilosztály" - os kisasszony üdvözlését, és ekkor... kimondtam a nevem neki, és felköszöntött névnapom alkalmából. Ma senki sem jegyezte meg, talán még én is elfelejtettem eme nemes napot, és tessék, egy Kikás dolgozó este fél nyolckor beledurmogja a kagylóba, hogy sok boldogságot. Hát ez tök jó szerintem. Az ilyen apróságokat annyira tudom értékelni. :) Mennyire jó fej az az ismeretlen nő. Én is tök sok boldogságot kívánok neki.
Oh, és ma megvolt a gyakorló tanítási jegyem, faszán sikerült minden. Meg ahogy beszélgettünk utána, vicces, igen, a visszajelzések alapján megkaptam, hogy szélsőséges reakciókat váltok ki az emberekből. Engem vagy szeretnek, vagy nem... Vagy bejön amit csinálok, és akkor nagyon, vagy nagyon nem viselik el a stílusomat. De ez jóó. Igazából, tényleg, ennek örültem. Nem is akarnék mindenki által kedvelt lenni, szerintem az tök rossz. Jó, ha az ember meg tud osztani. Mert talán így nagyobb érzések tudnak előjönni az emberekből. (A kérdés persze az, hogy jó-e az, ha nagy érzések vannak? Nah mindegy, nem tudom... én azért még próbálok hinni benne. Minden jobb a sótlan levesnél és a kihűlt tökfőzeléknél…. – No nem mintha melegen jó lenne….)
Azt hiszem, elszívok egy cigit az erkélyen, úgyhogy mára ennyi, és felállok innen. Kíváncsian várom a folytatást. (Mármint, hogy lesznek-e még majd mondanivaló-kirohanásaim...? Who knows, who knows...)
2008. december 14., vasárnap
újra
Nohát here I come again.
Nemtom, egyszerűen szükségét érzem, hogy írjak. Nem mintha nagy mondanivalóm lenne. Inkább ez ilyen önvizsgálat. Mintha magammal beszélgetnék. Hogy vajon nézi-e egyáltalán még valaki ezt a blogot, vagy csak az én tudatomban van jelen a múlt, úgy mintha a jelen lenne. Azaz nemtom, mert ez az egész egy kontinuitás. Nem fogok erről szólni senkinek. Kiváncsi vagyok, hogy valaki észreveszi-e.
Igen, a múltban élek. Leragadtam Amsterdamban. Mintha megállt volna a fejemben az idő. Nem tudok szabdulni azoktól az emlékektől. Mindenki mintha azóta sokat lépett volna előre. Alberico és Angela lediplomáztak. Oliver is. Elena Berlinben él Johannes-sel. Jeff-fel összevesztem, azóta beutazta a világot, legutóbbi facebook-os értesüléseimből éppen Indiában volt, amikor most ott ilyen terrortámadások voltak... Hát, aki edzeni akarja magát a kalandokra és riporterkedésre annak ott a helye....
Ehhez a blogbejegyzéshez amúgy tartozik egy szám, ami éppen a fejemben megy. Ma hallottam a rádión, és szokásaom szerint nem tudva ki az előadó és mi a címe, a szövegmorzsákat lejegyeztem egy papírra, ami a lakásfelújítás közben adódott, azt hiszem a gázmérő átíratásáról szóló gázműves papírszerződés hátoldala volt. Noh mindegy, szóval megtaláltam a számot a mondatfoszlányok alapján, és azóta vagy 22-szer meghallgattam. A hangulata jellemez most engem. Hallgassa, aki akarja, ha egyáltalán érdekel valakit, hogy mit hallgatok egyedül az éjszaka közepén:
Szóval jó sok minden történt az elmúlt másfél évben amióta szünetel a blogom. Azaz lefolyt sok víz a Dunán (benne Ophelie-vel? - remélem nagyon, hogy nem... - nah mindegy, ez most nem tartozik ide. Vagyis igen, napok óta azon kapom magam, hogy aggódom egy vadidegen itt eltűnt erasmusos csajszi miatt... talán mert "been there, done that" vagy csak empátia, nemtom, de szivenütős a sztori.. szívből remélem, hogy előkerül!)
Szóóóóóóval, mi minden történt az elmúlt időszakban... sok-sok munka, sok minden, ami nem rólam szól. hmmmm.... aztán mostmár télleg csak a szakdoga előtt állok, de hát ez iszonyatosan bestresszelő hatású. És emellett lakáseladás, és új lakás.. itt ülök benne, a festékes doboz mellett, ma lett kész a festés... Szerencsére volt szuper segítségem. Nahde akkor is, itt ülök a káotikusan kuplerájos gyönyörű új lakiban, és egyedül vagyok. Egyedül a gondolataimmal. Meg a blogommal. Minek csinálom ezt? Olyan, mint a pusztába kiáltott szó. Hmm, funny. Nem hallja senki. Vagyis nem tudom, lehet h igen. Hallja valaki? Azaz, olvassa?!??? áh....
Miért ilyen nehéz? Miért ivódott bele minden pórusomba az, hogy az élet több ennél.?!
Van egy másik szám is, ami megy a fejemben tegnap óta. Ezt is ide teszem, hátha valakit érdekel. Klikk ide:
Le kéne feküdni aludni. Holnap folytatni kell a dobozok felszámolását. Dehát van vagy 20 belőle.... (dehát mit csináljak, ennyi könyvem van. Kanapém és fotelem nincs, de könyvem az van.... dehát ugye nekem volt a világon a legcsodásabb nagyapám, úgyhogy még szép is, hogy ilyen csomaggal költöztem be ebbe az életbe, és ebbe a lakásba.) Szóval dobozfelszámolás.. ahhhhhh... nagyon nehéz. És le kéne feküdni aludni, főleg, h holnap még sok hülyeséget is meg kell csinálnom a tanárképzéshez. Basszus, itt szoptam egy csomót a gyakorlótanítással, de még mindig meg kell csinálnom hozzá ezer dolgot. Nem értem, a feladatok szaporodnak, hogy mikor már levegőt tudjak venni újra egy kéz a víz alá nyomogassa a fejemet????????? Komolyan nem fogom fel. Az ilyenre egy ex-ferences szerzetes barátom azt mondotta volt, hogy "mindenki annyit kap, amennyit el is bír" - hát jah. Akkor odafönt nagyon erősnek ítélhetnek meg. Ez a tudat azért erőt ad.
(Hmm, kiváncsi vagyok, hogy a nemlétező blogolvasó-táboromból most hányan hördülnek fel ennek az egoizmus mennyiségnek az olvasása folytán. Nem baj, akadjon is ki mindenki, de télleg hiszem, hogy ez nem normális, emberfeletti, ami a vállaimon volt és van, bátran kihívok bárkit, hogy csinálja utánam!)
Főleg az volt nehéz amikor ki kellett selejtezni a dolgokat a költözéshez. De ez is sikeresen abszolválódott. Mintahogyan a tanulmányaim. Csak valahogy a diplomát nem sikerült még megszerezni. De abszolválásban már jóó vagyok. Az életet sikeresen abszolválom. Hmmm. (-érezzük az iróniát.)
És a kedvenc témám: továbbra sem értem a férfiakat. Egy sincs aki megütné a mércét. Egy sincs. Hol vannak a magyar férfiak????????? Bocsánat a kivételnek, de lesújtó a véleményem.
A minap mentem az új gyönyörű etusos kis csizmámban (mert rohadt hideg van, és igen, csizmában járok, ééén.... ebből látom az idő múlását, hogy változik az ízlésem.. évekkel ezelőtt csizmát nem láthatott rajtam senki sem, max egy Martens-t... és tessék, most meg már igen - öregszem.) Nah szóval, megyek, és kopogott a sarka, és basszus, beszólt, beszólt (!!!) nekem az utcán egy faszi, hogy "Nekoppogjá mááá!" - Jesszus, úristen, komolyan, nem tudom felfogni, az emberek ennyire hihhetetlenül parasztok, vagy ez csak kis hazánkra jellemző? Élhető ez a hely???? Tele vagyok retorikus kérdésekkel.
Tonie elkölötözött a börtönből. Együtt él Imke Dinkával. Nem értem. Nem értem az árulást. Igen, az Árulás fogalma létezik. De nem haragszom rá. Csak magamra, hogy még mindig gondolok rá, és most is róla is szót emelek itt.
Van JoAnn-éknek egy blogja, a globosexuals.com vagy valami ilyesmi a címe. Arról szól, hogy mi is az a globoszexualizmus. Szerintem zseniális terminus, JoAnn találta ki ezt a neologizmust. Biztos emlékeztek rá. Nemzetközi újságíró. Feltettem a képeiből még ide a blogoba, még az ARANYKORból..... szóval amiről ír, az a most lévő jelenségről szól, hogy igenis van egy generáció, aki világméretekben barátkozik, mozog, él, tanul, lélegzik, szeret, hal meg........ hogy a világ jobban közelebb kerül ha országhatárok nélküli az az emberi visznyrendszer ami körülvesz minket. És ez főleg a párkapcsolatokra jellemző. Szerintem zseniális ez a terminológia. És igen, ketté lehet osztani szerintem az embereket globoszexuálisokra és nem globoszexuálisokra. Nah, én vajon melyik kísérleti csoportba tartozom? Nem létező olvasóm, ha megfejted meghívlak egy sörre. Hmm, nehéz a feladvány.......
Najó. Megyek aludni. Remélem ott nem fognak megtámadni az iróniahullámok. Márha persze sikerül elaludni.
Nemtom, egyszerűen szükségét érzem, hogy írjak. Nem mintha nagy mondanivalóm lenne. Inkább ez ilyen önvizsgálat. Mintha magammal beszélgetnék. Hogy vajon nézi-e egyáltalán még valaki ezt a blogot, vagy csak az én tudatomban van jelen a múlt, úgy mintha a jelen lenne. Azaz nemtom, mert ez az egész egy kontinuitás. Nem fogok erről szólni senkinek. Kiváncsi vagyok, hogy valaki észreveszi-e.
Igen, a múltban élek. Leragadtam Amsterdamban. Mintha megállt volna a fejemben az idő. Nem tudok szabdulni azoktól az emlékektől. Mindenki mintha azóta sokat lépett volna előre. Alberico és Angela lediplomáztak. Oliver is. Elena Berlinben él Johannes-sel. Jeff-fel összevesztem, azóta beutazta a világot, legutóbbi facebook-os értesüléseimből éppen Indiában volt, amikor most ott ilyen terrortámadások voltak... Hát, aki edzeni akarja magát a kalandokra és riporterkedésre annak ott a helye....
Ehhez a blogbejegyzéshez amúgy tartozik egy szám, ami éppen a fejemben megy. Ma hallottam a rádión, és szokásaom szerint nem tudva ki az előadó és mi a címe, a szövegmorzsákat lejegyeztem egy papírra, ami a lakásfelújítás közben adódott, azt hiszem a gázmérő átíratásáról szóló gázműves papírszerződés hátoldala volt. Noh mindegy, szóval megtaláltam a számot a mondatfoszlányok alapján, és azóta vagy 22-szer meghallgattam. A hangulata jellemez most engem. Hallgassa, aki akarja, ha egyáltalán érdekel valakit, hogy mit hallgatok egyedül az éjszaka közepén:
http://www.youtube.com/watch?v=ng8KQq0L0eY
Szóval jó sok minden történt az elmúlt másfél évben amióta szünetel a blogom. Azaz lefolyt sok víz a Dunán (benne Ophelie-vel? - remélem nagyon, hogy nem... - nah mindegy, ez most nem tartozik ide. Vagyis igen, napok óta azon kapom magam, hogy aggódom egy vadidegen itt eltűnt erasmusos csajszi miatt... talán mert "been there, done that" vagy csak empátia, nemtom, de szivenütős a sztori.. szívből remélem, hogy előkerül!)
Szóóóóóóval, mi minden történt az elmúlt időszakban... sok-sok munka, sok minden, ami nem rólam szól. hmmmm.... aztán mostmár télleg csak a szakdoga előtt állok, de hát ez iszonyatosan bestresszelő hatású. És emellett lakáseladás, és új lakás.. itt ülök benne, a festékes doboz mellett, ma lett kész a festés... Szerencsére volt szuper segítségem. Nahde akkor is, itt ülök a káotikusan kuplerájos gyönyörű új lakiban, és egyedül vagyok. Egyedül a gondolataimmal. Meg a blogommal. Minek csinálom ezt? Olyan, mint a pusztába kiáltott szó. Hmm, funny. Nem hallja senki. Vagyis nem tudom, lehet h igen. Hallja valaki? Azaz, olvassa?!??? áh....
Miért ilyen nehéz? Miért ivódott bele minden pórusomba az, hogy az élet több ennél.?!
Van egy másik szám is, ami megy a fejemben tegnap óta. Ezt is ide teszem, hátha valakit érdekel. Klikk ide:
http://www.youtube.com/watch?v=hFZzuoqq9hc
Le kéne feküdni aludni. Holnap folytatni kell a dobozok felszámolását. Dehát van vagy 20 belőle.... (dehát mit csináljak, ennyi könyvem van. Kanapém és fotelem nincs, de könyvem az van.... dehát ugye nekem volt a világon a legcsodásabb nagyapám, úgyhogy még szép is, hogy ilyen csomaggal költöztem be ebbe az életbe, és ebbe a lakásba.) Szóval dobozfelszámolás.. ahhhhhh... nagyon nehéz. És le kéne feküdni aludni, főleg, h holnap még sok hülyeséget is meg kell csinálnom a tanárképzéshez. Basszus, itt szoptam egy csomót a gyakorlótanítással, de még mindig meg kell csinálnom hozzá ezer dolgot. Nem értem, a feladatok szaporodnak, hogy mikor már levegőt tudjak venni újra egy kéz a víz alá nyomogassa a fejemet????????? Komolyan nem fogom fel. Az ilyenre egy ex-ferences szerzetes barátom azt mondotta volt, hogy "mindenki annyit kap, amennyit el is bír" - hát jah. Akkor odafönt nagyon erősnek ítélhetnek meg. Ez a tudat azért erőt ad.
(Hmm, kiváncsi vagyok, hogy a nemlétező blogolvasó-táboromból most hányan hördülnek fel ennek az egoizmus mennyiségnek az olvasása folytán. Nem baj, akadjon is ki mindenki, de télleg hiszem, hogy ez nem normális, emberfeletti, ami a vállaimon volt és van, bátran kihívok bárkit, hogy csinálja utánam!)
Főleg az volt nehéz amikor ki kellett selejtezni a dolgokat a költözéshez. De ez is sikeresen abszolválódott. Mintahogyan a tanulmányaim. Csak valahogy a diplomát nem sikerült még megszerezni. De abszolválásban már jóó vagyok. Az életet sikeresen abszolválom. Hmmm. (-érezzük az iróniát.)
És a kedvenc témám: továbbra sem értem a férfiakat. Egy sincs aki megütné a mércét. Egy sincs. Hol vannak a magyar férfiak????????? Bocsánat a kivételnek, de lesújtó a véleményem.
A minap mentem az új gyönyörű etusos kis csizmámban (mert rohadt hideg van, és igen, csizmában járok, ééén.... ebből látom az idő múlását, hogy változik az ízlésem.. évekkel ezelőtt csizmát nem láthatott rajtam senki sem, max egy Martens-t... és tessék, most meg már igen - öregszem.) Nah szóval, megyek, és kopogott a sarka, és basszus, beszólt, beszólt (!!!) nekem az utcán egy faszi, hogy "Nekoppogjá mááá!" - Jesszus, úristen, komolyan, nem tudom felfogni, az emberek ennyire hihhetetlenül parasztok, vagy ez csak kis hazánkra jellemző? Élhető ez a hely???? Tele vagyok retorikus kérdésekkel.
Tonie elkölötözött a börtönből. Együtt él Imke Dinkával. Nem értem. Nem értem az árulást. Igen, az Árulás fogalma létezik. De nem haragszom rá. Csak magamra, hogy még mindig gondolok rá, és most is róla is szót emelek itt.
Van JoAnn-éknek egy blogja, a globosexuals.com vagy valami ilyesmi a címe. Arról szól, hogy mi is az a globoszexualizmus. Szerintem zseniális terminus, JoAnn találta ki ezt a neologizmust. Biztos emlékeztek rá. Nemzetközi újságíró. Feltettem a képeiből még ide a blogoba, még az ARANYKORból..... szóval amiről ír, az a most lévő jelenségről szól, hogy igenis van egy generáció, aki világméretekben barátkozik, mozog, él, tanul, lélegzik, szeret, hal meg........ hogy a világ jobban közelebb kerül ha országhatárok nélküli az az emberi visznyrendszer ami körülvesz minket. És ez főleg a párkapcsolatokra jellemző. Szerintem zseniális ez a terminológia. És igen, ketté lehet osztani szerintem az embereket globoszexuálisokra és nem globoszexuálisokra. Nah, én vajon melyik kísérleti csoportba tartozom? Nem létező olvasóm, ha megfejted meghívlak egy sörre. Hmm, nehéz a feladvány.......
Najó. Megyek aludni. Remélem ott nem fognak megtámadni az iróniahullámok. Márha persze sikerül elaludni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
