itt a vége... (de ez csak temporary...mint minden más az életben)

Drága Mindenki,

Befejezem a blogolást, csak eddig nem írtam, mert nem tudtam, hogy hogyan is kell egy ilyet lezárni.

Pár napja jöttem haza, és ráeszméltem, hogy fejben még mindig Amsterdamban vagyok. Nagyon furcsa újra BOEDAPEST-en mászkálni, a szemem még szokja a itteni építészetet, a szélesebb grachtmentes utcákat, és a biciglimentes főutakat, és a metrón az arcokat...

Csodálatos volt ez a félév, azt hiszem soha nem fogom elfelejteni, hogy a világ mennyire hatalmas, és mennyi csodás ember él benne...

Leírhatatlan volt a búcsúzkodás, ahogy tényleg eljöttek az utolsó közös ebédek, vacsorák, és bulik, amsterdami séták, és Boat Bar vagy Leidseplein-es bulik és Vondelparkba kimenések...

Hogy mikre fogok emlékezni?

- amikor megszólalt a tűzjelző, a folyosóra kiömlő sok-sok kolistársam és az, ahogy befogtuk a fülünket, és öt perc fülsiketítő tűzjelző-visítás után már annak az ütemére, röhögve táncoltunk...

- hogy milyen érzés biciglin süvíteni a Prinsengrachton, és a sok hülye túristára idegesen rácsilingelni, mert te már helyi lakossá váltál...

- az órákra, ahol gyomorgörccsel kevert jó érzéssel voltam jelen, minden pillanatban, aztán a szünetben elfogyasztott benzinkutas-háromszögalakú szendvicsekre...

- az én csodálatos barátaimra,
ALBERICOra, ANGELÁra, JEFFre, GERWINre, ELENÁra, MATTEOra, JOANNra, ANDREÁra, OLIVERre, hogy csak a legfontosabbakat említsem... - akiknek egy életre lekötelezve érzem magam, mert feledhetetlenné tették Amsterdamot...

- arra, hogy milyen volt a születésnapok hete, májusban, amikor 3 barátom is betölötte a szülinapját, és hogy milyen érzés volt, mikor ott voltunk Andrea ünneplésén, és egy ilyen totál nemzetközi közegben hogyan énekeltették el velem magyarul a "Boldog születésnapot"-ot... =)

- hogy milyen kis esetlenként érkeztem oda, térképpel, sok-sok kilóval megpakolva, és no helyismerettel, és hogy ez jelenleg mennyire megváltozott, AMSTERDAM az ENYÉMMÉ vált, ahogy kiismertem a várost, és megismertem egy csomó szuper helyet benne...

- hogy milyen érzés táncolni a Királynő Születésnapján minden egyes utcasarkon, főleg egy helyszínen az Oudezijds Achterburgwal-nál a tűző napon, délután 3kor, amikor az egyik házból ordít valami olcsó zene, és nem számít, csak az hogy mi 8-an leszaggatjuk a póznáről a dekorációt, és egymásra tekeredve a szalagokkal ordítva táncolunk....

- arra, hogy az AMSTERDAM, INDIA, BRAZÍLIA, OLASZORSZÁG szavak és a tartalmuk egy életre nagyon különlegesen jó érzéssel fognak eltölteni, és hogy menni akarok, de ez nem is kérdés, csak idő és pénz, hogy mikor megyek, mert a legtermészetesebb, hogy lesz még nekünk "osztálytalálkozónk", reunion-ünk, ahová mindenképp úgy szervezik majd az időpontokat, hogy ott is lehessek............................ (merthogy az ötéves gimis osztálytalálkozóra őrülten elmentem volna, de Amsterdamból nem tudok csak úgy hazarepülgetni, és ha már úgyis a szigorlat miatt hazajöttem, igazán lehetett volna akkor... végülis pár nappal később repültem haza, miután megtartották itthon... de ezt inkább hagyjuk, nem ide tartozik)

- hogy mennyit köszönhetek ennek a periódusnak, mert rengeteget változtam, talán életrevalóbb vagyok és jobban feltalálom magam, ki tudja... de az biztos, hogy sikerült kiigazodnom a külföldi élettel járó rengeteg adminisztráció őrületében, saját munkát is találva... nah igen, a call center és a coding olyan szavak, amiknek örökre többletjelentése lesz a számomra...

- a rengeteg őrült partyra....
queen's day, Leidseplein, café alto, mojito party, toga party, Celebrity Party, boat bar, prinsengrachtos barbecueu-k és egyéb kerty-partyk, lounge-partyk a koliban, vondelpark, bill malchow... (hahaha... a zenész aki beszart a szobánkban....), NEMO, club 8, prins hendrikkade, Pacific Park, MELKWEG, PARADISO, SUGAR FACTORY.........

- hogy amikor kiborultam Angela velem virrasztott, amikor beteg voltam nem hagytak egyedül, és szintúgy mikor Alberi volt beteg, mentem hozzá kitakarítani és főzni...

- hogy mit jelent olaszul egy csomó kifejezés, és hogy mennyi nemzetközi kaját tanultam meg főzni, és hogy a Kaiser's-ben más szemmel nézem a dolgokat, az árakat, a minőséget, és hogy keresem a polcokon a cserepes bazsalikomot, a reszelt parmezánt, az olívaolajat (amik Amsterdamban mind fele áron kaphatók a magyar árakhoz képest), és a Stroopwaffelt...

- és hogy soha egy percig nem voltam egyedül...

Még sorolhatnám, ezek főleg benyomások az ezernyi dologról... Mindenkinek ajánlom, hogy menjen ilyen külföldi élmény-tanulmányútra, mert visszaadhatatlan az, amit nyer vele az ember. Vagy nézze meg a Lakótársat keresünk (L'Auberge Espagnol) első részét (csak azt láttam, de az totálisan visszaadja ezt az érzést, ami most betölt engem is...)

A végére néhány számot írnék csak le, amik talán kifejezik, és szubjektívan összegzik az elmúlt félévemet...

- 0620242263 - a holland mobilszámom volt...
- 5705800 - az egyetemen ez voltam Én, a sorszámom, az ottani EHA/Neptun/egyetemi kódom...
- 227 M - a mi szobaszámunk Angelával a Prinsengrachton
- 227 D - Jeff és Matteo ajtaja...
- 233 L - Alberi és Andrea szobája...
- 45 E - Weesperstraat-i júliusi mennyországom szobaszáma...
- 50 euro, amennyiért pár napja bőgve adtam el a cangámat
- durván 200-300 új mp3 file - amivel Amsterdam révén bővültem, és ha meghallom őket, azonnal összeszorul a torkom, mert vagy Angela reggeli tusoló alatti ordítozásához, vagy a közös táncolós vagy egyéb élményekhez kötődnek...

Szóval tényleg az élet minden területéhez kötődnek az élmények, teljesen átitatott az elmúlt félév... Olyannyira, hogy tegnap a szigeten találkoztam egy holland lánnyal, aki kint Amsterdamban hollandszakos, és közös szemináriumra jártunk, és itt meséli nekem, hogy emlékszik még a prezentációmra, amit a hollandkáknak tartottam, és hogy egyáltalán nem volt olyan rossz, mint amilyen cikinek én éreztem.

Köszönöm mindenkinek aki végigkísért, és nem unta magát halálra, talán még élvezte is, felfedezve a történések mögött a tipikus etusos fordulatokat.

...Todo mundo e méu!!!!!!!!