új fejezet

Régen írtam bejegyzést. Ez sokmindennek köszönhető, főleg a leideni stressznek és a november végi/december eleji egyetemi bekeményítésnek. Azon a két héten lenyomtam 2 hatalmas (!!!) egyenként több, mint 45 perces prezentációt, egy háromórás didaktika vizsgát, aminek a végén úgy éreztem magam, hogy egy tank sétált át az agyamon, aztán ezen kívül a szokásos készülés, riportolás és beadandók. Mindemellet a szobakeresési őrület a tetőfokára hágott, ugyanis januártól mennem kellett a Hogewoerd-i szobámból. (Csak úgy zárójelben hozzáteszem: Hála az égnek!!!)

Borzasztó nehéz a szobakeresés, ha az ember nem egy minimum 180 centis, szőke, 20 éves, Quintusos, vagy Augustinusos, vagy Minervás lány... Ugyanis a legtöbb koliba hospiteeravond-ot, azaz ilyen hospitálós, megnézzük-és-kivesézzük-a-szerencsétlen-szobakereső-diákot-estet tartanak. És az embernek esélye sincs bekerülni így egy olcsó, hollandok által lakott koliba, ha a fenti paramétereknek nem felel meg. Én egyiknek sem teszek eleget, úgyhogy ne csodálkozzon senki, hogy olyan kb. harminc szobahirdetésre küldött reakciómból olyan két vagy három válasz érkezett, azok is elutasítóak. Egy helyre meghívtak még novemberben, amiről részletesebben be akartam számolni. Egy Augustinus-ház volt. Huhh, igazi culture shock az, amit az ember egy ilyenen átél. 10 bennlakó diák meghív 10 jelöltet egy meghirdetett szobára, és amíg a 10 már bennlakó diák magát seggrészegre issza, hülyébbnél hülyébb és néha megalázó kérdéseket tesz fel a 10 jelöltnek. Például, Mitől lesz a koli több az jelenlétedtől/mit nyújtasz a közösségnek? vagy Milyen attrakciót, speciális "mutatványt" adsz majd elő a karácsonyi vacsorán? vagy Milyen koncepciós party ötletet javasolnál a következő Augustinus buliba? vagy Te is tag vagy már? vagy Mi a kedvenc állatod és miért?... Inkább nem is részletezném, annyira szánalmasnak tartom az ilyen jellegű, egyetemi gólyatáborokat idéző szelekciós kérdéseket. Könyörgöm, egy szobáról van szó, ahol az ember alszik, és jó esetben spontán (!) barátkozik a lakótársakkal. De persze az ilyen házakban olcsó a szállás, sokkal olcsóbb, mint a nemzetközi diákos kolikban. Arról letettem, mert nem akarok nemzetközis emberekkel élni (ott nem fejlődik a hollandom) és eleve ott nemzetközi is az árszínvonal, és én nem vagyok hajlandó 70%-kal többet fizetni egy koliszobáért, mint egy holland diák a holland kolikban...

Szóval az ilyen holland diákegyesületes XYZ-Házakba való költözésről lemondtam. Kétségbeesve kerestem tovább azért, és az utolsó héten karácsony előtt, mielőtt jöttem volna haza látogatóba, megoldódott a probléma egy nagyon szimpatikus koliban, a Vrijheidslaan-on. Hollandok között, kicsi a szoba, sőőőt, elég kicsi, olyan 11 - 12 m2-re saccolom, de nekem tökéletes lesz. Ami a legjobb: emberek lesznek mellettem és körülöttem. Nem fogok ordítani remélem többé a leideni magánytól. A folyosón tízen laknak, fele fiú/fele lány, kedves és szimpatikus társaság. Nem tartozik a koli sehova sem, ami a diákegyesületeket illeti, és elég nyitottak ők itt a hatodik emeleti folyosónkon, hogy befogadjanak egy embert, aki nem szőke, nem 180 centi, nem 20 éves, nem holland...

Igazán nagyon örülök az új helyemnek. Tegnap át is költöztem végre, hatalmas munka volt. C szülei segítettek autóval, aztán el kellett menni az IKEÁba is, bevásárlást tartani, mert a szoba sajnos bútorozatlan, azaz helyesbítek: van benne egy rozoga barna legalább 30 éves hűtőszekrény, és az embernek az az érzése, hogy még a vasfüggöny mögül csempészték át ide. Noh de a viccen kívül, sajnos nagyon hangosan működik, és ha egy 12 m2-es szobában egy ilyen hűtővel kell aludnod, az nem éppen a kellemes kategóriába tartozik. Hajnali 2-kor nem bírtam tovább és kihúztam a konnektorból, nem törődve azzal, hogy megromlik a doboz tej, ami benne van. Ja igen, ettől amúgy sem kell rettegnem, mert hogyha a tejet a padlószőnyeg közepére teszem le, akkor sem romlik meg, mert a szoba jéghideg itt is. Azaz, nem jéghideg, hanem olyan 15 fokos, dehát abban nem lehet rendesen aludni, a hollandoknak meg úgy látszik lehet... nekik ez a normális. Mert január 4-e van, és minusz fokok röpködnek odakint, de éjszaka a koliban lekapcsolják a fűtést központilag, éjfél és reggel 7 között nincs fűtés. Sehol. A hollandok erre azt szokták mondani, hogy "dehát úgyis csak hidegben lehet finomat aludni"... pfff... Nekem a 20 fokban lévő "hidegbenalvás" a tökéletes, de ők a 20 fokot már leszaunázzák, és nekik a 15 fokos alvás a kellemes hideg, a 20 fok az már a kánikula. Hát komolyan mondom, grrr... Muszáj lesz vennem ilyen hősugárzót. De pont most adtam ki egy csomó pénzt új bútorokra, még úgyis, hogy a legolcsóbb darabokat pásztáztam végig a szememmel. De muszáj volt. Hát igen, sajnos ez itt így szokás, hogy a koliszobák nagy része bútorozatlanul áll. Holnap jönnek megint C szülei, és segítenek nekem összeszerelni a két könyvespolc-szekrényt, az íróasztalt és a széket, és berendezni a szobát. Most perpillanat a dobozhalmok felett ugrálva lépkedek a padlószőnyeg-szigetek között. Kellemes :) De a szoba amúgy tök jó, sárga a fal, bordó a padlószőnyeg és bordó a függöny. Meleg színek. Ez fontos. Ahh, de még rengeteg mindent kell vennem, bele sem merek gondolni (szemeteskosár, fogas, akasztók, konyharuha, tálak, hosszabbítók, még vagy két lámpa, és a többi, és a többi apróság, ami egy üres szoba otthonossátételéhez kell). Ja, és apropos, csak úgy megjegyzem: ez volt a hetedik költözésem bő egy év alatt. Azért ez eléggé durva és embertelen és már elegem van.

Örülök, hogy újra itt vagyok Hollandiában, így karácsony után. Ez a karácsony életem legszörnyűbb élményei közé fog tartozni. Sokat tanultam azt hiszem. Ezért is írtam a címben, hogy egy új fejezetet szándékozok kezdeni. Ezzel az új szobával, ezzel a költözéssel és atmoszférával, és remélhetőleg egy új állással, ami kilátásban van, de többet nem árulok el még róla. Legyen annyi elég, hogy ma voltam interjún, és nagyon jó volt. A lényeg: 2010-ben megszületik egy még az eddigieknél is erősebb Etus. Punktum.

Noh, még egy apróságot a végére, ami annyira finom kis részlet, hogy nem maradhat ki. Az új koli kiesik a centrumból, a napi biciklizéssel töltött percek száma így meg fog minimum három-négyszereződni. Ami nem baj, jót tesz. Igen, jót tesz ez, de nem akkor, hogyha az ember jéghidegben, netán hóban kell, hogy tekerjen. Ma történetesen szakadt a hó. Meglepő, mert itt nem szokott megmaradni, hát ez most megmaradt. Utána enyhült az idő, és a hószakadást felváltotta ilyen esős-havas nedves trutyi, ami hullik fentről. Így estére szépen ez ráfagyott a frissen esett hórétegre és mostanra Leiden egészét, az összes aszfaltot jégpáncél borítja. Jöttem én már le a Szemlőhegyről jeges úton a kerítésekbe kapaszkodván, araszolgatva, de akkor két lábon voltam, most viszont két keréken vagyok. Ami huhuhuuuu, életem egyik legizgisebb élménye. Nem tudom, próbáltátok-e valaha, milyen érzés jégen biciklizni. Nem a normális jégre, hanem az ilyen ónos esős úton rögösre odafagyott buckás jégre gondolok. Kvázi életveszélyes. És persze nekem ma este be kellett mennem a centrumba, átadni a csajszinak a kulcsot, akitől a Hogewoerd-ot béreltem, mert ma este jött haza. Ilyen trutyi időben nem volt kedvem 40 percet sétálni, ezért bicajra ültem. Muhahahahhaa... nem akarom leírni mekkorát estem az aszfalton. A kormány egyszer csak úgy döntött, hogy jobbra kicsúszik a kezem közül, olyan gyorsan, mintha valaki kirántotta volna a biciklit alólam, szó szoros értelemben kicsúszott alólam a kerék, azaz oldara dőltem, brutális volt. Szerencsére nem jött utánam autó. Na az lett volna a brutális. De még egy kicsit ültem a jégen, mert a hátsómra pottyantam, ami nem kellemes érzés. Sőt kimondottan fájdalmas. De ez van, edzem magam. Ezek után nem mertem felülni a bicajra és toltam inkább magam mellett, így haladtam. Mondanom sem kell, így is majdnem elestem két lábon. Én ilyen hatalmas egybefüggő jégtükörré fagyott aszfaltvárost még nem láttam soha. Képzeljétek el a legszörnyűbb ónos esős élményeteket és szorozzátok be 100-szal. Komolyan, ilyet még nem pipáltam, ahogy toltam a bicajt láttam, hogy sokan a hollandok közül tolták a bicajukat szintén maguk mellett. És ilyet ritkán látni, hogy egy utcányi biciklista hollandus az őrült süvítés helyett tolja a bicajt maga mellett. Hahaha, valahol nagyon vicces látvány volt.

Kiigazítás, plusz egyveleg

Az előző bejegyzésem kiigazítást kíván meg. Sajnálom, hogy kibroultam, nagyon mérges voltam úgy totálisan az egész világra, a fűtés miatt és hogy hideg szobában kellett 4 napig kibírnom az életet. De nyilván ez nem a hollandok hibája, nem szabad általánosítanom. Amúgy is, hála az égnek ez megoldódott, a második szerelő, akit kihívattam, megoldotta a helyzetet. Mostmár van tehát fűtés, még mindig nem trópusi meleg, de legalább már újra van 20 fok a szobámban. Azt hiszem, ennél több fokot semmivel nem fogok tudni itt elérni. De nem baj, már csak egy bő hónapot kell a Hogewoerdon laknom, és utána újra költözés, újra édes hajléktalanság. De a szobakeresés folyamatban van, melyek majd megnézni egy helyet a jövő héten, drukkoljatok, hogy sikerüljön. Holland diákok általi koliszerűség, közös helységgel és közös konyhával, remélem ez csupa jót jelent, alkalmat például a szocializálásra... De majd meglátjuk, és persze egyfolytában keresek. Szóval kiigízítás a célja a bejegyzésemnek, még mindig szeretem a hollandokat, nem akarom őket szidni, és örülök, hogy itt vagyok. Sajnos a szerdai bejegyzés a mélypontot tükrözte, a lelkileg legnehezebb napokat éltem át, de ennek most már remélhetőleg vége. Mindig is utáltam a novembert, több okból, szürke, nedves undorító, hideg. De nemsokára jön az év vége, alig várom, végre lesz egy kis szünetem, és ennek a borzasztóan nehéz félévnek is vége lesz.
Időközben konzultáltam a tanszékvezetővel, haladok affelé, hogy meglegyen a témám, ennek például nagyon örülök. Az irodalmas órán eddig elég szépen teljesítettem, habár roppant nehéz még mindig hollandok előtt az órán megnyilvánulni. Lassan azonban oldódik a feszültség, és egyre hozzászólok, véleménytmondok, ami nagyon jó. Szociálisan is egyre oldottabb a hangulat, persze még mindig nincs kiterjedt hálózatom, de nem baj, az a pár ember aki körülvesz, azt nagyon is értékelem. Tegnap voltunk például Olgával Groningenben, mert szervezett oda egy napos kiruccanós programot a HUTAC. A HUTAC az a Huygens-es emberek diákszervezete, szimpatikus társaság. Én is tag vagyok, (mint mindenki, aki Huygens-es), és elmentünk így Groningenbe, városnézegetés, mászkálás, Groningeni Egyetemi Múzeum, ilyesmi volt a program. 1876-ban a Groningeni Egyetemen végzett az első holland nő, aki egyetemi diplomát szerezhetett, a kiállításban róla is szó volt, érdekes. Akkor kezdődött itt a nagy emancipációs folyamat, amire a hollandok annyira érzékenyek és büszkék. Jó volt látni Alette Jacobs szobáját, meg tevékenységét a múzeumban, nagyon tetszett.
Aztán a nap végén egy étteremszerű helyen voltunk a csoporttal, kb. olyan 30-an, akik eljöttünk. Nem sima étterem volt viszont, hanem egy hatalmas, két konyhával is felszerelt helyiség, tele rengeteg friss hozzávalóval. Kisorsolták a neveket, hogy ki miért volt felelős, ugyanis nekünk kellett sok kis csoportban megcsinálnunk a vacsoránkat. Ez tök jó ötlet, így is segítve a csoportos kötelékek erősödését. Tényleg jó volt. Volt aki pizzatésztát gyúrt, volt aki tésztát készített, volt aki a tésztaszószt, volt aki tiramisut, stb... Én a salátáért voltam felelős egy mexikói sráccal együtt, hahaha. Van róla fotó, de nem én csináltam őket, majd ha meglesznek felrakok belőlük. Szóval nagyon jól sikerült a közös vacsora is, és jó tartalmas egy nap van mögöttem, borzasztóan ki is fáradtam. Groningen állati messze van, fenn a hideg északon, Hollandia legészakibb nagyvárosa, a vonatút vagy 3,5 óra hosszú, szóval késő éjszaka értem haza. De nem baj, élmény volt.

Aztán múlt héten itt voltak nálam Móniék, annyira örültem a látogatásnak. Biztos a múltkori kiborulásom is annak köszönhető, hogy egy hét látogatás után hirtelen kiürül az ember szobája és visszapottyan a tanulás valóságába, és a hideg jött ennek a tetejébe, szóval emiatt is érezhettem kutyául magam. De a lényeg, hogy ez most azért jobb, meg a Mónis hét is nagyon jó volt.
Móni drága hozta a jókedvet kis hajlékomba :)))

A hülyeségből én sem maradhattam ki persze - mögöttünk a matrac, melynek felfújása elég vicces volt

Próbájuk felfújni a matracot, biciklipumpával... ajjajj,jó szórakozás az éjszaka közepén, hahaha

És mivel nem sikerült, másnap a benzinkúton kellett megoldást kerenünk, ami nem ment épp zökkenőmentesen, de persze az sem volt semmi a matraccal Leident végigjárkálni :)

Leiden, hogy némi benyomást adjak új városomról

A fények még ennél is szebbek, ha sötétebb van, mert akkor az összes fa fényben pompázik a grachtok mellett

Ez egy tök jó kis kávézó, fenn a V&D áruház tetején, és mivel "igen" magas az épület a többi Leideni házacskához képest, Mr Sirály előszeretettel szokott berepülni az erkélyre, hogy kenyeret kunyeráljon. Vicces, a sirályok egyhuzamban érkeznek, két éve is emlékszem, ugyanezt játszották, amikor először voltam Leidenben. Igen, a sirályok itt már csak ilyenek, mint Magyarországn a galambok

Ez jó ez a kép, Etelka, a manke monnik :))

A jó sok finom söröcske

Kellemes este volt

az elmúlt napok

No jöjjön egy bejegyzés, mert már pár napja magam mögött vagyok, ami a bejegyzéseket illeti. A minap voltam Hágában, mert megvettem egy könyvet, ami csak egy ottani antikváriumban volt beszerezhető. A migránsosórára kellett, a könyvtárból már kikölcsönözték, az Amszterdami Egyetem könyvtárából is, az itteni szabóervinből is, szóval nem volt más hátra, mint valahogy felkutatni, mert itt nem tehetem meg, hogy a feladott irodalmat nem elolvasva lépjek a színre. Szóval tök jó, van itt egy ilyen holland antikváriumokat egyesítő honlap, adatbázis inkább, minden fellelhető, hogy milyen antik könyvet épp melyik antikváriumban és mennyiért lehet megvenni. Csodálatos egy dolog. Szóval a keresett könyvemet Hágában árulták, odatelefonáltam, és időpontot egyeztettem, hogy mikor vegyem át. Mert igen, ez így működik több helyen, hogy nincs bolt valójában, csak szinte virtuálisan van egy gyűjtemény, és az utcáról nem lehet csak úgy odasétálni, csak ha az ember lefoglalja magának a keresett művet és átveszi. Érdekes. A pasi kedves volt, mikor érdeklődtem, mondta, hogy azonnal is átvehetem. Erre mondtam, hogy okker, ott leszek egy óra múlva, mert perpill még Leidenben tartózkodom... (nota bene: Leiden Centraal - Den Haag Centraal vonattal kb. 15 perc).

Szépen a google maps áldott jóságának köszönhetően rittyentettem magamnak egy rögtönzött Hága-cetlitérképet, és belevetettem magam a még soha nem látott városba. Egyedül. Érdekes volt. Úton odafelé végig paráztam, mert nem emlékeztem, hogy a sütőt a szobámban elzártam-e... és a terv az volt, hogy a hétvégét nem itt, hanem Amstiban töltöm, és ugye így egy nyugodt percem sem lett volna az egész hétvégén. Mert Hágából egyenest Cees szüleihez látogatóba voltam hivatalos, és hogy utána este meg majd Amsti. Nah tehát, így mit csinál az ember értelmes lánya?? Egy kerek délután alatt végigvonatozza az egész Randstadot (nota bene nr.2: a Randstad az nem annak a fejvadász cégnek a neve eme utalásban, nem-nem, hanem így hívják a legsűrűbben lakott, és egyben az ország gazdasági szívét képező területet Hollandiában, a Hága-Rotterdam-Utrecht-Amsti által bezárt négyszögben). Nah, szal egész délután vonatoztam én hülye, Leidenből le Hágába, vissza Leidenbe, lecsekkolni a sütőt (ami persze EL VOLT ZÁRVA, megérdemled, te pedantériás Etelka, te!!!) aztán vissza Leiden Centraal, fel Zaandamba (persze ehhez átszállva Amsti Sloterdijknél, és fél órát várni a késő vontatra, péntek esti csúcs ugyebár), onnan Assendelft, és a nap végén Amsterdam. Finom pár óra volt, és én hulla fáradt lettem.


Na, de nem a sütő-elzárási para a bejegyzés lényegi mondanivalója, ez csak egy etusos közbevetés. (És mint olyan, igen, hű vagyok magamhoz, még mindig én vagyok én). Szóval jártam Hágában, és huhh, nah, baromi érdekes hely volt, így elsőre. Nem sokat láttam, de a könyv megvétele után úgy intéztem a dolgot, hogy azért végigsétáljak a Mauritshuis meg a miniszterelnöki épület mellett, a főtéren, meg vásárlóutcán, szóval egy kicsit igyekeztem a várost felfedezni. Hihetetlen érdekes volt, hogy a legrégebbi, patinás, gyönyörű épületek kéz a kézben állnak egymással a legmodernebb üvegkockák mellett. Kicsit kiábrándító érzés lehetne, ha felületesen vennénk figyelemre a dolgot, de nekem tetszett. Valahogy pont az üvegkalitkák hatása miatt tetszette annyira, hogy ez a város milyen történelmi és régi, és histórikus épületekkel és minisztériumokkal tarkított. Pont a modern emelte ki a patinát. Nagyon érdekes volt. Feltétlen visszatérek még ide egyszer - amikor épp nem azon parázom, hogy leégetem-e vajon a leideni lakásomat, vagy nem - és akkor megnézem a Mauritshuis-t is belülről, mert ez mégiscsak botrányos, hogy még nem jártam ott, és nem láttam még élőben pl. a Gyöngyfülbevalós lányt.

De amúgy meg október 31-én tuti, hogy visszamegyek Hágába, mert aznap lesz majd ott a Madurodamban egy nagy össznépi Huygens-es fogadás, az összes emberkének, aki idén ebben az ösztöndíjban részesült. Überkirályság lesz, igazából reprezentatív fogadás, meg beszédet mondanak nagy oktatásügyi fejesek, de tényleg tök jó érzés, hogy majd bemondják a nevem és átvehetem az évkönyvet meg a Huygens-es plecsnit, Hágában, a többi diákkal együtt. Remélem lesz majd lehetőség fontos emberekbe is belebotlani, (hahaha, kis naiv etuska) és lesz majd lehetőségem netvörkölni. Meglátjuk, meglátjuk, csupa-csupa izgalom, móka s kacagás.

És egy hihetetlen hír: megjött a collegekaart-om, azaz az itteni diákom, a könyvtári kölcsönzőjegyem, én ezt nem is hiszem el. Van, hozzáfűzöm majd' két hónapi rettegés, parázás és utánajárás után, hivatalos okmányom arról, hogy az egyetem felvett az állományába. Ez azt jelenti, hogy a tandíjam is befizetésre került, és minden sínen van. Hihetetlen... :D

Na de nem akarok ennyire szarkasztikus lenni, jó ez itt nagyon, holnap megint para migránososóra, igyekszem majd megszólalni, meg a gombócot visszaszorítani a kisetusgyomorban, és értelmesen hozzászólogatni. De eddig tök jól ment, úgyhogy azt hiszem nem vallottam eddig szégyent. Még a heti beadandókat is mindig a deadline előtt sikerült beküldenem. Hétfőn van az óra, és előtte mindig csütörtökön 12.00-ig kell feltölteni a riportodat. Nah, én egyre brutálabb vagyok, az elsőt még a határidő napján 11 óra körül nyomtam fel, múlt héten már fél 12-kor, és most csütörtökön már 11.45 körül... Uuu, remélem érzékelhető a feszültség, muhahhahaha... De eddig mindig rendesen megcsináltam, és a többi hollandus meg nem feltétlenül, úgyhogy abszolút érzem, hogy nem én vagyok itt a leggyengébb láncszem. Ami tök jó.

És ma este újra itt vagyok, a hidegeskedő szobámban. (Szar a fűtés, kéne vennem valami olcsó villanyradiátort, de ez önmagában ellentmondás, mert az ilyesmi nem valami olcsó dolog, de idegesítő a fűtésem, egyszerűen este 11 után kikapcsolják központilag, én nem értem, de hajnalra jégveremmé válik a szoba... Én meg vastag pulóverben alszom. Elegem van abból, hogy én ebben az országban mindig fázom!!! Tegnap is például, amikor Cees egy barátjának a lakásavató buliján voltunk. Az egyik csaj egy fehér ujjatlan trikóban nyomta. Mondanom sem kell, a tejfölszőke bőre csak úgy átütött a pólón. Itt napközben nem megy fel a hőmérő a 14 fok fölé, éjszaka meg intenzíven lesüllyed, esik és fúj. Én nem értem a hollandokat. Ezek nem fáznak. Most vagy én vagyok a hülye, vagy éppen a túl elkényeztetett, a téli lakáson belüli, távfűtésáltali kötelezően 28 fokra beszabályozott, pazarló fűtési kultúránk miatt... gondolom az utolsó a befutó, igen, ki mibe szocializálódik bele. Én csak zokniban tudok elaludni, szeretem a kellemes meleget és a napocskát, közben meg a hollandok meg ahhoz vannak szokva, hogy esőben és szélben bicajozzanak, szinte már a bölcsőben erre szocializálják őket... nyilván, nyilván érthető így a különbség, de ez frusztráló, és nem szeretem, ha hülyének néznek, amiért négy réteggel indulok ki az utcára. De ez van. Azt hiszem soha nem leszek integrált eleme ennek a kultúrának.

A tegnapi parti viszont egyéb érdekességet is felhozott. Mekkora az esélye annak, hogy valakivel, akivel beszélgetésbe elegyedek, eddig tehát ismeretlen holland ember, kiderül róla, hogy van közös ismerősünk??? Nah, ez milyen már??? Tök jó überkirályság!!! Arról van szó, hogy Cees barátja Tessa, pasija Jeroen, neki ismerőse Ivo, és ő Utrechtben hollandszakos PhD-zik, és szatíra órát tart kedves barátosnének, Alexnek :) Mekkora már !!! Ilyenkor úgy tudok örülni, hogy mekkora egy hatalmas (világ)faluban is él az ember, hogy az Albert Luthulistraat-os lakásavató partiján ismerős ismerősébe botlik az ember. Najó. Abbahagyom a nyáladzást, de ez nagyon kellemes kis meglepetés volt.

No megyek vissza olvasni, (nem is igaz, tv-zni), mert kedden megint referátumom lesz Didaktika órán, ezúttal a "főmondat" szórendjéről. Yummie...

Vlieland

Hogy Mónit idézzem:

"Hey pöttöm Etel,
Ki Vlielandon menetel.
Áfonyabort nyakló nélkül,
Egy bokorban terül ki végül.
Ref.: ÁÁÁfonya ÁÁÁÁÁÁÁÁfonya"

Eme gyönyörű versremeket nem hagyhattam ki, respect! (All rights reserved)

Szóval Pöttöm Etel Vlielandon menetelt az elmúlt hétvégén.. Fantasztikus gyönyörű sziget. Másfél óra hajóval Harlingenből. Harlingen Hollandia északi részén egy aprócska ezeréves halászfalu. A hajóról meg a kikötőből fotóztam Harlingent:




Onnan ment a hajó Vlielandra. Ha rápillantotok a térképre, akkor láthatjátok, hogy az ott a Waddenzee, tele van szigettel, pontosabban öttel, az első Texel, aztán Vlieland, aztán Terschelling, Ameland, és végül Schiermonnikoog. Ezek közül Vlieland, a második, ahová mentem, az a legkisebb, igazi szigetérzés. Hatalmas dűne-sorok, jéghideg szél, a sziget északi részén az Északi-tenger, délebbre meg a Waddenzee hullámai nyaldossák. Tele sirály-zsivallyal, meg aktív pihenésre vágyó holland túristákkal. Érdekes volt látni, hogy szinte az összes túrista kizárólag csak holland.

A sziget egyetlen "főutcája", régesrégi házacskákkal

Az egész Cees család ott volt, mindenki, utánfutókkal együtt. Szerintem ez tök jó, és egyáltalán nem "para". Cees anyjának a szülinapját ünnepeltük így. Béreltünk bicikliket, és azon tártuk fel a szigetet. Bakker, nagyon nehéz volt nekem, mert nem vagyok valami nagy cangás ugyebár, de fantasztikus élmény volt tekerni a dűnék között, hepe-hupa (uhh, a hepéket kevésbé kedveltem, mert naon nehéznek bizonyult felfelé tekergetnem) de a hupák annál jobban estek, pláne, hogy ellenszélben mentünk szombaton majdnem 20 km-t a sziget körül, teljesen ki voltam purcanva.. Látszik a holland mentalitás, Cees és családja, az 58 éves apjával az élen úgy nyomták le ezt a 20 km-t mint a világ legtermészetesebb dolgát, szóval le a kalappal, és ugye ilyen környezetben az oroszlánmentalitás arra ösztökélt, hogy én sem vallhatok szégyent, szóval én is letekertem, de majd belepusztultam. (Nem tudom hányan közületek tekert már ellenszélben az északi tengeren egy szigeten, a parton a dűnék mellett, asszem én a mélyvízben kezdtem a bicajos pályafutásomat...)

kipurcant etuska 15 km ellenszélben után

bicikliút a dűnék között

ez itt egy dűne-emelkedő, a többiek fent várnak rám, én meg gyorsan lefotóztam őket (addig is pihegtem a bicaj tetején, ők meg röhögtek rajtam...)

Etuska 2 keréken

pihenős pózolós:)

és itt is hajtom a sereget, szokás szerint:

De rakok fel még több képet, azok inkbb magukért beszélnek, hogy milyen is Vlieland... A nagy túrázós napon elmentünk a sziget keleti részébe, ami hihetetlen, egy hatalmas földterület, ahol már eltűnnek a dűnék, és ilyen homoksivatagszerű az egész földnyelv. Csak a tenger látszik körbe-körbe, és az egész terület futóhomok... amivel vigyázni is kell, de egy idegenvezető vitte a csoportot körbe, egy ilyen speciális homokjáró dűne-terepre kialakított military jellegű kocsiban. A terület amúgy, mivel mondom, hatalmas, homokos és kietlen, egy tenger melletti rész (nyilván mivel egy sziget, 1500 lakossal plusz párszász túristával), ezért a szigetnek a keleti része a Királyi Haditengerészet gyakorlóterepe. A hét bizonyos napjain tehát nem is lehet ide bejönni. (De amúgy sem lenne valami könnyű, ilyen homokon CSAK speciális járművel szabad közlekedni, mert különben elsüllyedsz. A terület úgy néz ki, mintha az ember a Saharában lenne. Fantasztikus gyönyörű, de csakis idegenvezetővel szabad ide merészkedni, mert különben az ember itt ragad, plána ha a mocsaras futóhomora lép, onnan nem nagyon jön ki egy darabban... Nah de akkor képeket a hollandiai sivatagról, hihetetlen:

Vlieland keleti fele csupa homok, igazi senkiföldje, rémisztő és gyönyörű egyszerre

a holland sivatag


A hollandok, (a bátrabbak, teszem hozzá), részt vettek már életük során a Wadlopen-en. Hogy ez mi, hmm, az Északi-tenger szigetei közötti "gyaloglás", azaz "tengergyaloglás". (Wadlopen --> Waddenzee, tehát a wadlopen a wad-ok közötti gyaloglás. Mert egy wad az egy ilyen homokos tengeri izé, amin jobbára zeehond-ok, azaz fókák, hollandul szó szerint tengeri kutyák szoktak tanyázni... innen jön a wadlopen kifejezés, és a tenger neve is). Vannak bizonyos adott pillanatok, amikor a tengerszint nagyon alacsony, egy évben, és ehhez hozzájön az apály, akkor át lehet sétálni bizonyos útvonalakon, hatalmas gumicsizmában, és persze az ember néha derékig jár a hidegvízben, de vannak speciális útvonalak, mert a tenger között nagyon sok a homokos dűne, és ezeken át lehet saját lábon menni, ahol amúgy tenger van... nekem ez elég durván hangzik, és amúgy sem tűröm a hideget, szóval én bátran bevallom, ehhez gyáva vagyok, de például Cees anyja mesélte, hogy ő már megcsinálta, és hogy volt bizony hogy mellig vízben gyalogoltak a csoporttal, de sikerült. Háát, ööö, gratulálok nekik. Emlékszem mikor anno 2007-ben itt voltam, akkor is ALberico-ék elmentek egy ilyenre, a hecc kedvéért, hát nekem ez túlságosan is nagy hecc lenne, de nagyon érdekes, hogy lehetséges a dolog. Azt hiszem, hogy csak a szigetek között működik, a szárazföldről szigetre variáció nem játszik, azt hiszem. Nah de jöjjön még több kép a homoksivatagról.



Ez a kép itt hihetetlen, ahogyan a szél fújja a homokot, fantasztikus látvány volt a military autóból.

Ez itt ugyanaz a jelenség, csak kisütött a nap, látszanak a szél erővonalai, ahogy "vándorol" a homok, ahhh :)

Ez a kis ház egy "múzeum" a semmi közepén. Tehát, a holland sivatagban vagyunk, az Északi-tenger csöppnyi szigetén. Az itt élő emberek múzeumot készítettek azoknak a tárgyaknak és mindenféle dolgoknak, amiket a tenger itt mos a partra. (Gondolni kell mindenféle tárgyakra, készletekre, deszkákra, hajókról leeső rakományra, bólyákra, számítógépekre, táblákra, de ennél még több ezernyi dologra, hihetetlen érdekes volt.

Ez a "partravetett tárgyak múzeumának belső kertje". Érdekes...

Ezeket is az Északi-tenger mosta itt partra.

Nekem viszont ez fogta meg leginkább a fantáziámat (valószínűleg gyerekkoromban túl sok Verne-regényt olvastam, és a Grant kapitány is nagyon bejöhetett..) szóval ezek szintén a "múzeum" tárgyai, üzenetek a palackban... ezeket is tucatszámra mossa a partra a víz. Kívácsi lennék, hogy miket rejthetnek azok az üzenetek, mert ezek "igazi, élő, hús-vér" üzenetek a palackokban. Nagyon izgi. Amúgy tök érdekes, hogy ezt a múzeumot a hollandok Juttersmuseumnak hívják. Ha magyarra akarnám fordítani, nem tudnám. Tehát külön igéjük (jutten) és főnevük (jutter) van erre a tevékenységre, hogy a tenger által partramosott kincseket összeszedegetik, gyűjtögetik, és felhalmozzák. Érdekes, én ugye csak bonyolult szintaktikai összeállítású mondatban tudom megfogalmazni, nekik meg szavuk van rá... hát igen. Hol, mi veszi körül az emberi társadalmat, arra alkot szavakat.. érdekes.

Úúú, és számot kell adnom még az ÁFONYÁról, mint a bejegyzés mottóját képező versike kulcs-szaváról. Vlieland = Áfonyaland. Tonnaszámra nő itt. Az áfonya úgy látszik kedveli - velem ellentétben - a csípős szeles hideg és nedves tengeri levegőt. Jól megnő itt a dűnék közti bokorzatban. Ahogy bicajoztunk vasárnap elmentünk egy áfonyamező mellett, meg kellett állni, hogy szemügyre vegyem, hogy is néz ki a növésben lévő áfonya (ugyanis ilyet én még nem láttam.)

Nos, ez itt egy áfonyamező, és itt terem a sok sok kicsi cranberry. Érdekes, hogy a hollandok áfonya alatt az igazi vörösáfonyát értik, mi otthon Magyarországon áfonya címszó alatt ilyen kisebb kék bogyós cuccot tudunk venni így nyár végén. De mint itt megtudtam, az Blueberry, (azaz Bosbessen hollandul, erdei bogyó szó szerint), és az igazi áfonya az a vörösáfonya.

Cees papája kezében pár éretlen leszedett szem...

Ott lapulnak a bokorban a kicsi áfonyák :)

De miért zengek itt áriákat erről a pici, savanyú növényről? Ad 1, mert hálás vagyok neki, mert nagyon egészséges, sok C-vitamin, ad 2, a szigeten mindenütt az ember belebotlik, és nem csak a mezőn, hanem mindenhol, ami étterem vagy ilyesmi: áfonyaöntet, áfonyaszósz, áfonyalekvár, áfonyás palacsinta, áfonyás tejszínhab, áfonya bor, minden az ég világon áfonya ízesítéssel is kapható. Még jó hogy nem kaptam áfonyamérgezést, annyit ettem belőle, de isteni finom volt!

kisetus a kisáfonyák között

Áfonyaszedés közben

és áfonyaszedés után, Cees papájával

De jöjjenek még képek a szigetről, annyira szép volt, muszáj megörökíteni.

Tűztorony, Vlieland legmagasabb pontján.

Úton felfelé, kilátás a Waddenzee-re.

Szintén ugyanonnani kilátás.

Mi, a tűztoronynál :)

És a végére még egy kép Etuskáról, amint Vlielandon menetel... :)

Gyönyörű hely, mindenkinek ajánlom. Csak nélkülözhetetlen a hidegtűrés és az aktív pihenés utáni vágy. :)

Visszafelé jövet az Afsluitdijken ("lezárógáton") is megálltunk, mert ki akartam szállni a kocsiból, hogy megnézzem milyen érzés, ha a lábam egy olyan autópályán van, ami tulajdonképpen egy gát tetején van. A gát 32 km hosszú, és azért épült, hogy az Északi-tengert leválassza Hollandiáról, és így a Zuiderzee-ből egy beltengert, azaz mára már "tavat" (tenger méretű tavat), az IJsselmeer-t alkossa meg. Érdekes, hogy az ember egy baromi hosszú gáton van, aminek egyik oldala a tenger, a másik meg egy beltenger. Furcsa érzés. :)


Baloldalt az Északi-tenger, jobboldalt pedig az IJsselmeer. Látszik, hogy a bal oldali víz szintje egy hajszálnyit magasabb. Hihetetlen belegondolni, hogy mekkora erő az, ami itt, a jobb oldalról ezt az gátat nyomhatja. És én ennek a tetejéj állok, sőt, ennek a tetején naponta több ezer autó hajt át... Nem hiába az a hollandok egyik kedvelt mondása, hogy "Isten teremtette a világot, mi viszont Hollandiát..."

Ujra Amstiban

Draga mindenki,

Itt vagyok ujra Amstiban !!!!!!!!!! wiiiiiiii :D Intenziven fogok irni. Legyen annyi most eleg egy elso bejegyzesnek, hogy kisetus nagyon boldog :) mert 26 szal rozsaval vartak az erkeztet...


etuska es a kazal rozsa


etuska es a kazal ajandekozoja :D

Es hadd emeljek szot az elindulasom estejen kialakult random bucsupartyrol, mennyire is jo volt, annyira koszonom nektek, dragasagok!!


kislenaval es timussal


rekucikacskaval (tudom h megolsz h felraktalak, de hihi, ez van, igy jartal :)))

Huhh, jovo heten annyi minden var ram, hogy bele sem merek gondolni.. adminisztracio, regisztracio, papirhegyek, bevandorlasi hivatal, town hall, igazolvanyfoto-keszites, lakcim-intezes, biztositaskotes, kedvezmenykartyarendeles a vonathoz, bankszamlanyitas, holland mobil bezerzese, mar van tobb megbeszelt talim, es ez csak most igy hirtelen jutott eszembe, az egyetemet meg nem is emlitettem, ott is ezernyi teendo lesz. Hat, nagyon izgatott vagyok, hogy mit ne mondjak. jah, es a bicajom durrdefektes hahaha, ugyhogy perpill a szervizbn van, hetfore meglesz. Mindossze 7 euroba faj ez nekunk.

Jah, meg valamit a lakasrol. Osszesen ahogy saccolom 10-en vannak Cees lakotarsai. Es ez egy kivetellel mind fiu.. muhahhahaha.. igazi kihivas lesz, most itt ezt a bejegyzest pizsiben irom, es kicsit hallgatozom eppen a folyosora, hogy ne legyen ott eppen senki, amikor kiosonok a mosdoba.. ajjajj, kicsi parazok. A szomszed srac viszont Cees regi baratja, Bart, ilyen szamitogep-guru, az jo is lesz, remelem ma este beallitja nalam az internetet.. most ugye Cees geperol irok, o most epp meloban van, szal ez a szamitogep, ajjaj, barmelyik pillanatban elszallhat, szoval remelem ez a bejegyzes meg fog valoban szuletni. Aztan az a leany, nos, az egyetlen lany itt a hazban, ugy hivjak, hogy Silvia. Es nah honnan szarmazik? Nah honnan? Lengyel a csajszi, es itt el Amstiban mar vagy 4 eve, szal folyekony hollandul. Cees szerint en grammatikailag korrektebb vagyok, viszont orajta meg latszik, hogy itt el mar evek ota, mert a kiejtese mar olyan Amsterdamos.. Szerintem ez nalam csak honapok kerdese, es en is sokat fogok fejlodni. Szoval talalkoztam a haz egyetlen lanyaval, es vegulis jo arcnak tunik, puszival fogadott, meg h mar sokat hallott rolam, blabla.. hihi :D

jah, es egy kicsit a repulesrol... a w.zz@.r nevu fantasztikus legitarsasag a tulsulykilokat megbunteti (4500 per kilo) es mondanom sem kell h a borondom 25 kilo volt.. szal egy kisebb vagyont ott kellett tegnap hagynom a repteren, hogy felszallhassak.. elvezet volt. Aztan meg az is emlitesre melto, h megvolt az elso emigrans elmenyem: Eindhovenben a vonatallomason a kasszas faszi eleg bunko volt, es lattam h furcsan nez ram az akcentusom miatt, amikor is a kedvezmenykartyarol erdeklodtem... hat ennyi.. Nem baj, lesz ez meg sokkal jobb, par honap, es siman lemosom az effele pultos, elados, akcentusra hunyorgos autochton hollandokat.

tsoka