az első két nap, túléltem!!! és nem is akárhogy... :D

Nah, végre sikerült elintézni a netet a szobámba.... már a megőrülés szélén voltam, hogy hogy fogok internethez jutni.... ugyanis kiderült, hogy kell a nethez egy internetkábel, mert a kolimban, bármennyire is szuper a locatie, nincs wifi... szal kábel - bonydalmak, tonie vadászott nekem egyet, erre én hülye ottfelejtettem a börtönben, Roermondban.... Nade Elena megmentett, a szomszéd szobában lakó román lány, mert neki volt egy felesleges.. (eddig csak 2-szer láttam, összességében nem többször, mint 5 perc, de eddig ő az egyik legszimpibb emberke...)

Nah, szóval kezdem onnan, hogy majdnem lekéstem a vonatot, mert az uccsó Tonies estén a pakolás miatt meg a parák miatt nem sokat, max 4 órát aludtam, szal másnap reggel (azaz tegnap, elsején) jó korán kellett kelnem, hogy felvonatozzak Amsterdamba...) de aztán épphogy elértem a vonatot, rohanások közepette. Aztán az Amsterdam Centraal, venni buszjegyet, (=strippenkaart), aztán a cuccokkkal elvánszorogni a megállóig, amíg oda eljutottam legalább 5 embert megkérdeztem..... Akkor elmentem a Hoogte Kadijkre, átvenni a kulcsot, befizetni a februári kolidíjat, meg az ágyneműt... nah, ott jól megpakoltak egy hatalmas kartondobozzal, amiben a paplan meg ilyenek voltak, tehát télleg úgy néztem ki mint egy szarul feldíszített karácsonyfa.... nem volt hely a kezemben a ciginek az utcán.... szörnyű volt! aztán el kellett onnan jutnom Amsterdam túloldalára, a Prinsengrachtra. Hála az égnek a kulcsátvevős iroda fel volt szerelve számítógépekkel, és simán odamentem megnézni az amsterdami BKV (=azaz itt GVB-nek hívják szal a honlapot, és néztem magamnak vilit. Megpersze benyomtam magamba 2 kávét, mert itt a kulcsos irodában persze az is volt, tea meg minden egyéb mellett, mert az embert, ha külföldi csrediák, ékkor ezzel várják megérkezése pillanatában.. és télleg, hihetetlen, azért ez már szervezettségi fok, mert aznap vagy 400 külföldi diák érkezett meg, és eze egy kis iroda, és mégis, az események úgy pörögtek, hogy öröm volt nézni........

Nah, aztán valahogy eljutottam a Prinsengrachtra, miután a vilin a konduktorral összebarátkoztam (hát igen, ez Amsterdam, egyet mosolyogsz, és biztos hogy kétszeresen kapod vissza). Szal majd megszakadtam, hogy így ágyneművel kiegészülve elvontattam magam a Prinsengrachtra, a koliba......

........és...... EMBERKÉK, DRÁGÁIM, EZ ANNNNNNNYIRA GYÖNYÖRŰ, HOGY AZ LEÍRHATATLAN... MESESZÉP A KILÁTÁS A SZOBÁMBÓL, CSODÁLATOS, FENNSÉGES, ISTENI, GYÖNYÖRŰŰŰ.... Már ez a második napom a szobámban, de még mindig nem hiszem el, hogy itt van a szobám.... Miután lecuccoltam, és lementem az utcára, nem akartam a szememnek hinni!!!!! Legalább 15 percig tátva volt a szám, de közben mosolyogtam, mert ez télleg felfoghatatlan, hogy ezen a helyen koli van. És az enyém. És ilyen meseszép. Tündérváros. És az ablakom a Prinsengrachtra néz! Igen, és az iróasztalom az ablak előtt van, szal asszem nem nagyon fogok tudni majd a papírjaimra koncentrálni, mert a kilátás állandó figyelmet igényel a szocreál lakótömbökhöz szokott szemeimtől....

Majd rakok fel képet az utcámró, meg a kilátásról, meg a Prinsengrachtról is, csak most azért nem, mert már sötét van, és hulla fáradt vagyok, mert.. nade emsélek tovább. Szal a szobatársam Angela, olasz csajszi, 84 májusban született, szal csak 10 hónappal fiatalabb nálam, de aranyos csajszinak tűnik. Remélem jól megleszünk együtt, mert ez nagyon fontos, h kijöjjek vele. A szoba egyébként úgy néz kio, hogy 2 helyiség van, egy kis hall, mellette fürdőszoba (ami csak a kettőnké!!! :D - wc + zuhanyzó) és van maga a nagyszoba, amiben egyszerre van minden, konyhasarok, mikroval és hűtővel és tűzhellyel, meg szekrény, meg 2 íróasztal, meg 2 ágy. A nagyszoba tehát azért relatíve nagy, mondjuk akkora mint az én otthoni szobám, kábéra... És az akkora mázli, h a másodikemelet, mert innenmár szép a kilátás, és hogy a Prinsengrachtra néz, mert az épület másik oldalán is lehetne, és akkor egy udvarra nézne... de nem, a legkirályabb amit csak el tudok képzelni.

Nah, akkor most a szociális életemről... Tehát, lecuccolás után el akartam menni az egyetemre, de nem volt már ráidőm, rohannom kellett az intro-ra. Befizettem a mánit, megkaptam a csoportomat (= a 9-es volt az enyém, originally), 2 coach-csal, azaz két hollandus vezetővel, szintén az UvA-n egyetemisták, de valójában 2 elég nagy fapina volt.... nekem az ilyennel soha nincs szerencsém! Nade sebaj, mert feltalálom én magam, mindjárt mondom, hogyan... Szal ott volt a csoportom, és be kell valljam, egyik arc sem volt szimpi. Ami nagyon gáz, mert nem akarom magam rosszulérezni, főleg nem egy 3 napos intro-n, amikor a csoportoddal mész mindenhova, múzeumba, Amsterdamnézőbe, hajókirándulásra, workshopokra, bulizni, stb...

Pláne szarul éreztem magam, mert a többi asztalnál tök sok szimpi emberke üldögélt........

Nade, aztán a hivatalos köszöntő után (by dékánbácsi, stb.) jött egy fogadás, ahol volt ingyenpia, mind a 400 embernek, de uye a csopim 10 tagján kívül senkit nem ismertem, és érzetem, ez a pillanat, amikor dumcsizni kell az emberekkel, mert különben..... állhatok a sarokban. Szal szóbaelegyedtem sokakkal, de nem a csoportommal voltam, és egyszer csak feleszméltem, h ürül ki a hely, mert mindenki megy vacsorázni, szép lassan csordogálnak el az emberek, és ...körülnézek, és az én csopim otthagyott, egyszerűen elfelejtettek nekem szólni! Tök bunkóság, nah mindegy, gondoltam, ha ti is elhagytok, én is titeket, és akikkel beszélgettem, az a 3-as csoport volt, és ott tök sok szimpi emberke volt, és úgy voltam vele, hogy akkor velük megyek el vacsorázni. A vége az lett, hogy "adoptáltak", és így esett, hogy csopit váltottam. :)

Hát igen, azért az tök sokat számít, hogy jólérezzem magam azokkal, akikkel vagyok. Tehát, a mostani csopimban van egy spanyol srác (Toni), egy osztrák csaj(Daniela), egy német csaj(Inge) és egy német srác(Sebastian), egy amcsi csaj (=Erin, szép testes darab, de nagyon jó arc... meg nemtom miért írok ilyeneket, én is testes vagyok, méghozzá... :))), nade tovább, szal van egy olasz csaj(Betta), meg egy kanadai srác(adam), meg még egy ausztrál lány(a nevét nem bírom megjegyezni, de ő nagyon jó fej), aztán van egy francia srác (Sabri-kis raszta, és olyan viccesen beszél angolul... kábé mint én franciául... :)) meg van még Rita, egy nagyszájú portugál lány, és még biztos vannak mások is, csak most nem jutnak eszembe...és persze a két hollandus coach lány,de ők nagyon arik.

Aztán a vacsi után volt szervezve egy ilyen első buli-dolog... nah, aniyt az egészről, hogy ma hajnali 2kor értem haza, mert etusnak sikerült az első éjszaka a jó alaposan besörözni.. :D:D:D deugyebár az első éjjel ez jóóóóóóó, és kell!!!! Olyan jó volt a buli, mert amien szarul indult az egész nap, a nehézségekkel, meg a kezdeti kétségbeeséssel, hogy milyen nemszimpi emberek közé kerültem, annál jobb lett végülis akedvem, mert tök jó lett a hangulat. Például, az emberek az asztalokon állva buliztak és táncoltak, mert ilyen német sörcsárda-dáridóshangulatúan rakták le a hosszúkás asztalokat párhuzamosan, és az emberek a végén mind az asztalokon állva táncoltak. (including myself, of course... :) Meg karaokiztam is a csopival együtt, szal nah, jó lett a kezdet befejezése.