NDSM werf

Itt dolgozom, emellett a tengeralattjáró mellett köt ki a komp. A hangulatot nagyon visszaadja a köd és a szürke, érezni a reggelt, az álmosságot... A hideget és szelet képzeljétek hozzá. Indul a nap, megyünk dolgozni.

Ilyen konténerből épült diákszálló van a Neveritaweg mellett, a kompkikötővel szemben. Fura, fura, fura.

És hogy mi ez az NDSM werf? Ez a rövidítése a helynek, ahová járok szinte nap, mint nap. Az NDSM a Nederlandse Dok en Scheepsvaart Maatschappij rövidítése, tehát hajógyári építőipari társaság. Már régen nem létezik, Amsterdam régi kikötői negyedének ipari öröksége ez a terület. Bezárt gyárak, elhanyagolt hatalmas és széles hajódaruk, összefirkált falak, egy konténer-diákszálló, régi lehorgonyzott hajók, egy botel (ez a hotel + boat összeolvadása), meg a jó kis ruszki tengeralattjáró roncs alkotják a környezetet. Nagyon fura mix, egyszerre oly sok mindent lélegez be itt az ember. A hajóipari 19. századi múltat, a modern kor nyomorát, lepusztultságát és egyben pezsgését, az északi emberek keménységét, ahogy a hideg szél vágja a torkodat. Olyan, mint egy lebegő vízi múzeum, amit az idő megőrzött, de átformált. Ettől underground.

Ezt a képet nem én csináltam, de lenyűgöző ez a daru... A mérete, az ahogy az egész terület látképét ez a forma már messziről meghatározza. Sok partyt tartanak a lábainál, amit anno három éve nekem is volt szerencsém megtapasztalni.

Szintén roppant érdekes... Modern lakó- és irodaház, a vízen, cölöpökön. Ahogy elhalad a komp mellette, látni, ahogy hullámzik a földszinti lakás alatt a víz.

Itt meg látszik a BOTEL, egy nagy vitorlás, a lemenő nap, és a kedvenc tengeralattjáróm. (Őszintén szólva az egyetlen tengeralattjáró, amit valaha is élőben láttam)

Megfigyeltem, hogy legyen az komp, vonat, vagy busz, minden nap látok egy holland nőt, aki nem aggódik a környezete pillantása miatt, és lazán előveszi a sminkestükröt meg szemceruzát, és a csurigtömött buszon/kompon/vonaton, munkába menet vagy munkából jövet, nekiáll sminkelni. Én még akkor sem tudok, ha egyvalaki figyeli amint sminkelek, például néz közben mondjuk C, és emiatt nem bírom ki nevetés nélkül... De itt északon ez mindennapos eset a nyilvánosság előtt, és nekem fura. Fura, mert valahogy a szépítkezés számomra intim dolog, és ezek itt lazán mindennap nyomják a nyilvánosságnak. A metrón BP-en nem olyan sok nőt látni amint tusozza a szemét. Itt ez mindennapos. És emellett a kompon én amúgy is nyakig (!) burkolom magam a télikabátomba, szorongatom az egyre kihülőfélben lévő coffee to go-mat, és még így is érzem a csontjaim között süvíteni a szelet. Ezek meg sapka nélkül cicomázzák a szőke fejüket. Hihetetlen.